Miért volt jó a Trabant?


Az ötvenes években még ritka volt a kocsi, mint a fehér holló, 56-ig hátszél kellett hozzá, hogy vehessen valaki, még ha meg is volt rá a pénze.
1956 után viszont lazult a helyzet, ha volt rá pénz lehetett vásárolni. 
No nem azonnal, néhány éves várakozás után. Népszerűségének csúcsán 6 év volt a várakozási idő, addig volt idő összegyűjteni az előleg után fennmaradó összeget.
És bár az elsőt elég volt kivárni, utána már minden rendben volt, hisz eladásakor majd csak ugyanannyit kaptál kézhez, mint amennyit adtál érte újkorában - jó ára volt akkoriban a használt autónak. Egyszer kellett takarékoskodni rá alaposan, a többi, az újabb típusra cserélése már "magától ment".
Negyvenezer volt az ára, ami azért ha belegondolunk - egyáltalán nem volt olcsó, a hatvanas években bizony nagyjából harminc havi kereset. Olyan, mintha most 5-6 millióért vennénk egy kocsit. De ettől csak lényegesen drágábbak voltak, úgyhogy az ember akkor azt érezte: ez még megfizethető...
De volt 4 kereke, gurult, igaz hogy fogyasztott 8 litert is 100 kilométeren, ám ez akkoriban egyáltalán nem volt rémes.
És ha baja esett, akkor kis gyakorlattal házilagosan is bütykölni lehetett. A szervizelés sem volt olyan eget verő  összeg, mint manapság.
Akinek lett "szappantartója", az már gépkocsitulajdonos volt, ami akkoriban azért rangnak számított. És megnyílt a lehetőség a továbblépésre.
Az első kocsit viszont a legtöbb család még megéhezte. Keményen kellett takarékoskodni azért, hogy ki tudja pengetni az árát - és lehet hogy pöfög, és voltak szebbek is - de bárhová el lehetett jutni vele, vasárnapokon végre kirándulni, vagy a hétvégi kertbe indult az is, aki hét közben nem vezetett...
Fotó: Fortepan/Lencse Zoltán, Fortepan/Fortepan album