Miért épp 1956. október 23-án tört ki a forradalom?


Miért nem 25-én, vagy 22-én? Elgondolkodtál már ezen?  


Mert mindenhez kell egy utolsó csepp... 
Az ötvenes évek zavaros korszaka volt a magyar történelemnek, már mindent elvettek a néptől, ami a szabadságról, és a demokráciáról szólt.  Az embereknek konkrétan már elege lett mindenből.  Ám ez már elég régen fennállt, végül is akár bele is fásulhattak volna idővel. Viszont egymás után két dolog történt - az egyik elültette a szikra,  a másik pedig lángra lobbantotta. 
Még 1949-ben Rákosi kivégeztette Rajk Lászlót abszolút értelmetlenül és kegyetlenül.  Viszont történt egy hiba. Idővel kiderült a Rajk elleni per valódi háttere, és Rákosiéknak nem volt más lehetősége, ha uralmukat, és ártatlanságuknak látszatát továbbra is fenn akarták tartani - rehabilitálták Rajkot, és újratemették. A temetés október 6-án volt, ami köré egy óriási tüntetés épült. Akkori források szerint 200 ezer ember gyűlt össze a Kerepesi úti temetőben, majd pedig a Batthiány örökmécsesnél, ami akkor is, azóta is a szabadság szimbóluma. Parázslott a hangulat, a szikra már ott szunnyadt...
Aztán jött valami, ami lángra lobbantotta.
Lengyelországban 56 őszén - akárcsak nálunk - az embereknek már elege volt a konzervatív kommunistákból. Követelték a reformer vezér, Gomulka szabadon bocsátását.  Ez aztán átcsapott munkásfelkelésbe, és már a bérek emeléséért, és az igazságosabb munkafeltételekért harcoltak, valamint célul tűzték ki a szabad választást, és a szovjetektől elszakadást is. 
Aztán ezelőtt napra pontosan 63 évvel, 1956. október 21-én a szovjetek benyomultak Lengyelországba, megakadályozni hogy ki tudjanak fejlődni az események. 
A magyarok pedig figyeltek, figyeltek, figyeltek, és példát láttak. Példát, amit követni lehet és kell, és amivel szolidárisnak kell lenni.  Már előtte összeállítottak egy követeléslistát, ami 16 pontos volt, és bizony Rákosi Mátyás bíróság elé állítását is célul tűzte ki.  Ez a lista a pártfüggetlen egyetemi és főiskolai egyesületek szervezetének

"műve" volt.  Ehhez aztán jó sok egyetem csatlakozott október 22-én, és döntöttek arról is, hogy másnapra - a lengyel eseményekre válaszul - létrehoznak egy szimpátiatüntetést - hol máshol? - a Bem József szobornál. 

A pártvezetés osztott-szorzott - úgy látták, jobb ha engedélyezik a tüntetést, mert ha nem, akkor még a visszafojtott düh nagyobb bajt okoz. Csakhogy
ekkor már kés volt. A tüntetés valóban a Bem téren volt, csakhogy gyalog vonultak oda a Műegyetemtől, ezzel  gyűjtve a felvonulókat, tüntetőket,  de csatlakozott hozzájuk a Petőfi szobortól érkező jókora csoportosulás is. Együtt aztán a Parlament elé vonultak, s közben a tömeg már 200 ezresre duzzadt, Nagy Imre megjelenését követelte.  És ekkor már a vezetés számára is érezhetővé vált, hogy megállíthatatlanok lettek...