Mi volt az egyik legjobb nyári szórakozás?

Nem, nem a tévénézés, nem is a számítógépezés - mert bizony ez utóbbi még a hatvanas-hetvenes években nem is volt - legalábbis személyi számítógép még nem létezett.
Így aztán kénytelenek voltunk saját magunk kitalálni játékokat.
Boltosat, színházasat, "papást, mamásat", iskolásat... 
Meg ott volt a foci, a labdázás, a golyózás, ickázás, gumizás, babázás... Ha nem volt senki, akár még a macskát is felöltöztettük kisbabának, és beledugtuk a babaágyba. 
Ma már lehet, hogy állatkínzásnak hívnák, de a cica erről nem tudott, és nagyon élvezte. Békésen álmodozott babapaplannal betakarva, sapkával a fején a sárgabarack fa árnyai alatt 25 fokban...
Aztán ott volt a homok, ami egész napos programot adott. 
Be kellett locsolni, hogy jól lehessen belőle várat építeni. 
Aztán elkezdődött a vita, hogy milyet építsünk. Nagyot, vagy magasat. Vizesárokkal, vagy vizesárok nélkül.
De azért a vizesárkos volt az igazi, kis híddal, amire éppen megfelelő volt akár egy fadarab is. 
Aztán mikor elkészült, kineveztünk egy kis babát várkisasszonynak, és elkezdtünk neki főzni - mondjuk paradicsomlevest. 
Ehhez két téglát kellett összedörzsölni, a porát összekeverni vízzel, és már kész is volt az ízletes leveske. 
Aztán ha meguntuk a játékot, kiválóan lehetett ugrándozni egy sort az aznapi alkotáson, hisz tudtuk: másnap újrakezdjük, és az új biztos sokkal szebb lesz, mint a mai volt...
Fotó: Fortepan/mzsl/Ofner Károly