Mama régen mit használt fejfájásra?

Kérdés, mikor született. Mert, ha a múlt században, akkor már viszonylag könnyebb dolga volt. Ellenben, ha még előtte, akkor egy ideig csak a természetes gyógymódok álltak rendelkezésére.
Ha még az 1800-as években született, akkor nagy eséllyel olyan neveltetést kapott, miszerint a lányoknak-asszonyoknak nem illik panaszkodni, nem mutathatják fájdalmaikat, bajaikat. Egy nőt a szerint ítéltek meg, milyen munkabíró, milyen mozgékony, hogy tudja ellátni a ház körüli teendőket. Márpedig ha valaki betegeskedik, az sokszor ágynak dől, olyankor a munka elvégezetlenül marad, és ezzel férjhez menési esélyeit csökkenti. Vagy, ha már asszony, akkor megítélése lesz nem éppen jó, a sokan betegeskedő ember lényegében lustának tartották - főleg, ha baja nem volt látványos.
Így aztán, amíg csak bírták, addig titkolták bajaikat, esetleg próbáltak házi gyógymódot lelni rá. 
A vízivást már akkor is ismerték, mármint vizet kell inni fejfájáskor, lehet hogy az segít.  Aztán segíthetett egy kupicányi pálinka is, persze csak titokban, hisz a nőknek szégyen volt inni, családi ünnepeken, jeles alkalmakkor kortyolták le egy kis kontyalávalót, de pálinkát nagyon ritkán. 
Aztán ott volt a kávé - már, ha városiak voltak - falun majd inkább csak a háború utáni időszakban terjedt el a fekete. Sőt, sokszor nem is kávét ittak, hanem sózott feketét. Vizes ruha a tarkóra, fejre, ha volt otthon pióca, akár még azt is kipróbálták. 
És ha minden kötél szakadt, akkor ott volt a nyírfakéreg rágcsálása, ami amúgy tökéletes fájdalomcsillapító, hisz lényegében a Kalmpopyrin "édesapja". Ugyanaz a hatóanyag van bennük. 
Az 1910-es évektől pedig már a Patikákban lehetett kapni Kalmopyrint, ami lényegesen könnyebbé tette az életet, egy pillanat alatt be lehetett venni, és már el is múlt a fájdalom, nem kellett titkolózni...
Fotó: Fortepan/Lőrinczi Ákos