Hiába várta világhír a Paramount-ban, deportálták és meghalt...

Volt egyszer egy Brenner Tibor nevű kisgyerek, aki Budapesten, 1928. június 12-én született, és a háború áldozataként végül 17 éves korában, Felixdorfban, 1945. január 15-én hunyt el. Gyermekszínész volt kicsi korától, s nem is akármilyen.  


Édesapja  tehetős szobafestő-mázoló vállalkozó volt Budapesten, aki már kicsi korában tagja lett Lakner Bácsi Gyermekszínházában. Nagyjából abban az időben, amikor gyermekként ott játszott Ruttkai Éva, és Ferrari Violetta.
Ötévesen lépett először színpadra, aztán három évvel később már filmszerepet kapott A megfagyott gyermek c. filmben. A filmet Balogh Béla rendezte, és olyan nagy nevek szerepeltek benne, mint Csortos Gyula, Simor Erzsi, és Básti Lajos... A film jó kritikát kapott, ami azt is jelenti, hogy alakítása sikeres volt.
Ebben az időben a film mellett a másik nagy népszerűsítő a rádió volt, már ekkoriban is voltak hangjátékok, ő volt az akkori Légy jó mindhalálig hangjáték Nyilas Misije. Ismert lett országosan. Rendezők, színészek, és a közönség is tehetségesnek tartotta. 
11 évesen az Aranysárkányban szerepelt, ez már egyértelműen főszerep volt, olyan nagy színészekkel szerepelhetett, mint Makláry Zoltán, Muráti Lili.  Hatalmas népszerűségre tett szert, a kritikusok is a tenyerükön hordozták, és egyöntetűen meg voltak róla győződve, hogy akár világsztár lehet belőle. 
Ekkor már Adolf Zukor is felfigyelt rá, ő alapította annak idején a Paramount Pictures-t, és még a film tengerentúli bemutatója előtt népszerűsítette az, megalapozva hogy a gyermekre felfigyeljenek, sztárrá avassa. Már előre próbálta egyengetni későbbi karrierjét.

De közbejött a háború. Jöttek a zsidótörvények, amelyek leparancsolták a színpadról, és a filmkamerák elől a zsidó származású művészeket, velük együtt a gyermeksztárokat is. 

A háború alatt itt-ott fellépett még, halála előtti évig, 1944-ig még az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület Művészakciójában fellépett - színielőadásokat tartottak, nem is akárhogy, mert az egyik előadás után még maga Kodály Zoltán is személyesen gratulált neki.  1944. március 19-én, a nemetek bevonulásának napján pont egy színdarabban lépett fel, hazafele menet a németek igazoltatták, mindenkit csak motozás után engedtek el. 
Innentől kezdve a társulat már próbát sem tarthatott, a németek betiltották az előadásokat is, vége lett a csoport munkájának. 
Ez volt márciusban, nyáron pedig már csillagos házba költöztették őket, aztán a fiút és édesapját az óbudai téglagyárba vitték, onnan apja Dachauba, Tibor, vagyis Berky Harry a Harkai táborba került. Ott aztán bélhurutot kapott. Egyszer csak összeszedték a betegeket, és tehervagonba rakták, majd étlen-szomjan szállították őket Félixdorfba - az út 10 napos volt. Egy részük az út közben meghalt, érkezésükkor pont ebédet főztek, a kiéhezett emberek odarohantak volna, de a németek közéjük lőttek. Hogy aztán ő mikor halt meg mindössze 17 évesen - még az út során, vagy utána a német golyóktól... ezt már sohasem tudjuk meg...

Fotó: Youtube.com, 24.hu
Kommentelési lehetőség a Magyar anzix Facebook-oldalon.
Ha szükséged van egy cikkre, mert megjelentetnéd, kérlek szintén oda írj üzenetet! Köszönöm!