Ha tudod, hogy ez mi lehet, akkor bizony negyven felett vagy...

Aki élt a hatvanas években, az még láthatta az első borítékos sorsjegy árusokat, és a körülöttük lévő, izgatott tömeget. Ritkaság volt, amikor egyedül álldogáltak, és várták a "kapást" - mindig volt olyan ember, aki reménykedett a nyereményben, bízott benne, hogyha az utolsó filléreivel is, de nyerni fog.
Hatalmas népszerűségnek örvendett, viszonylag sok volt a nyerő sorsjegy, nagy esély volt legalább egy "újra húzhat" -ra. Vették is rendesen, a kisiskolástól egészen a matrónákig szívesen vásároltak belőle - annak ellenére, hogy azért nagy nyeremény ritkán adódott. 

De mégis ott volt a remény a "meggazdagodásra", de legalább egy kis plusz pénzre...


Az első sorsjegyek 1967-ben jelentek meg, ezek azok a bizonyos gyűrűzárasak voltak, azok, amiket egy madzagra felfűzve árusítottak, onnan választhattál.  Még Romániában gyártották őket, nálunk nem volt hozzá még technológia. Áruk 4 Ft volt, és ez tartotta magát egészen 10 éven keresztül. Akkor aztán felemelték az árát 5 Ft-ra.  Volt később drágább is, 20 Ft-os, és 10 Ft-os, a rendszerváltás környékén. Ez utóbbit azonban vissza kellett vonni, mert átvilágítható volt. Sokáig ment a mendemonda, hogy egyes árusok esténként azzal foglalkoznak, hogy világítás segítségével kiötöljék, melyik a nyerő. De ez csak pletyka volt, mert még a forgalomba hozatal előtt észrevették a hibát. Illetve néhányat már kiszállítottak belőlük, de ezeket is visszavonták. A borítékos sorsjegyek kora végül 1993-ban zárult le. 
Fotó: Fortepan/Urbán Tamás