Ezek a lányok miért nem vasalták ki a kötényüket?

 Csak úgy összehajtva képesek voltak felvenni, vagy jött a fotós, és hirtelen fel kellett venni?
A régi svábok öltözködéséhez alapvetően hozzátartozott a kötény. De az ország más területein szokás volt, például tótok lakta falvakban is fellelhető.  Ezt a ruhadarabot - kötény - férfiak, és nők is használták egész nap. Ünnepre persze mást,  mást a hétköznapi utcai viseletre, és megint mást az otthoni teendőkre. 
A hétköznapi olcsó vászonból készült, esetleg kékfestőből, ami akkoriban szintén olcsó anyagnak számított.
Viszont az ünnepi, és "kimenő" kötényeket már numburgi lenvászonból készítették, ezeket először befestették feketére, vagy zöldes színűre, utána pedig egy hagyományos keverékkel kifényesítették.  Aztán pedig kiszabták, megvarrták, majd mosás után szépen, élére hajtva mángorolták. Ahhoz, hogy a lenvászon ilyen szép sima, hajtogatott legyen - sokat kellett dolgozni rajta, mert bizony ez az anyag mosás után nagyon csúnya, vasalás, vagy mángorlás nélkül szinte használhatatlan. Az olyan asszonyt megszólták volna régen - de rendesen - aki olyan gyűrött, kutya szájából kihúzott kötényben jelent volna meg. 
Az új kötényt templomra, és csak nagy ünnepekre vették fel. Aztán ha már kezdett picit kopni, akkor mosáskor kékítővel áztatták még utána ismét mángorolták. De ezt már temetésre, vagy templomba nem vették fel,  csak mondjuk városba menni. 
Egyéb alkalmakra pedig jó volt a már sokszor mosott kötény is.
Akkoriban ez volt a díszítés, ha valaki vasalt régen élére nadrágot - az tudja, hogy nem könnyű feladat. Az meg éppen nem, hogy a vasalás ilyen egyenleges, egyenes legyen. 
Fotó: Pinterest, https://bit.ly/2MTITOT?fbclid=IwAR0J2C4XgZfKWYj_TDhxPq_cTYpMbo5n2pUZDBiKfF6pkFFhR2EYVBAd3E4