Csak meghalni ne kelljen...

...mondogatta annak idején Nagymama, mikor Papa temetését intézte.  
Sokba került, meg sok idegeskedésbe, de a végén nagyon szép lett. Bár Papa vallásos volt, katolikus - úgy volt vele - minek a nagy herce-hurca, a polgári búcsúztató is jó, fölösleges az énekkar, és neki pont megteszi, ha egy átlagember mond felette gyászbeszédet.
De rendben is volt minden, nem szólhatunk semmit. Sőt, a temetés hatására - a nagy templomjáró Nagyi is eldöntötte, neki is megfelel a polgári búcsúztatás, nem akar órák hosszat tartó temetési szertartást. 
Családunkban, két hete haláleset történt. Kórházban halt meg a bácsi, pontosabban a Klinikán, merthogy Debrecenről beszélünk.
Elkezdtük intézni a hivatalos dolgokat, de még a halotti bizonyítvány kikérése előtt úgy döntöttünk, hogy inkább vállalkozóra bízzuk az intézkedést, mert az idegileg kevésbé megterhelő.
Nem messze tőlünk üzemel a város egyik legjobb hírű szolgáltatása, szinte felkínálta magát erre a szolgáltatásra. 
Egy biztos, pillanat alatt intéződött minden. A haláleset másnapjának délutánján mentünk át, és nagyjából egy óra alatt már tudtuk hozzávetőlegesen a hamvasztás időpontját, a temetés pontos idejét, módját, megírtuk a meghatalmazást, és megkaptuk a polgári búcsúztató telefonszámát. Lényegében minden el lett intézve, a hamvasztókoporsótól kezdve egészen a koszorúig.
Egy biztos, volt egy összegünk erre - azt nem léphettük át. 
Persze az gyanús volt eredetileg is, hogy 75 ezerért, amit hirdetnek - nem lehet igazi szolgáltatás, valami sántít. Egyik ismerősöm rokona múlt évben halt meg, nekik is ők rendezték a hamvasztásos temetést, 230 ezer volt a költség, ügyintézéssel együtt. Ő azt mondja, hogy minden rendben volt, nem hibádzott semmi.
Úgy mentünk neki az egésznek, hogy mindenből a lehető legvisszafogottabb, legolcsóbb kell. Nem azért, mert a rokonon akartunk takarékoskodni, egyszerűen nem látjuk értelmét, hogy milliókat költsön az ember saját lelkiismeretének megnyugtatására. Mi úgy gondoljuk, hogy a szeretet az nem az üvegkoporsónál kezdődik.
Na de azért nem is úgy gondoltuk a lebonyolítást, ahogy végülis sikeredett.
Költségekről annyit, hogy Klinikán meghalni nem érdemes, mert a 2 napos hűtés, míg ott volt halottunk, és a lepedőbe "öltöztetés" a hamvasztáshoz kis híján 30 ezerbe került. Jó, rendben - mindennek költsége van, bár nem hiszem, hogy az élő beteg ellátása kevesebbe volna, mint egy halott... 
Konkrétan a vállalkozónál ezután 248 ezret hagytunk, ezen felül volt még a polgári búcssúztató, a maga számla nélküli 22 ezrével, és még erre jön a sírkőfelirat, amit még később ejtenek meg, a koszorúk levétele után 4-6 héttel rakják vissza a fedlapot, és ekkor végzik el a munkát is. Hogy ez miért történik így egy urnás temetéskor, fogalmam sincs, de ez van, ezt kell szeretni.
Hogy érthető legyen mi volt furcsa a temető menetében csak tőszavakkal jelzem...  Mivel szűk családi kör jelent meg, ezért a hamvasztás utáni ravatal a sírnál, urnasírnál volt.
A vállalkozó részéről senki sem volt kint.
A sír melletti útnál kellett átvenni az urnát, mint egy leltári tárgyat.
Nem volt még egy kis asztalka sem, amire az urnát a búcsúztatás alatt lerakták volna, egyszerűen a sírkő szélére rakták a földbe, pontosabban keszonba helyezésig.
A szertartás közben megérkezett nyikorgó-csattogó biciklivel a sírásó is...
Sok vizet nem zavart a zajjal, mert a polgári búcsúztató mondanivalóját amúgy sem lehetett érteni. 
Egyrészt halkan beszélt, tátott szájjal, közben végig a nyelvét lehetett látni, és köpködött.  Ezen kívül sietve mondta a szövegét - ami egy sablon volt, behelyettesített nevekkel - másrészt  pösze volt, és raccsolt. És fogalma sem volt hogy kell tagolni egy szöveget, hogy érthető legyen, milyen ritmusban kell mondani, hogy ünnepi legyen,  és arról sem hallott még, hogy hol kell képezni a hangot, hogy 3 méterre is hallja az ember nyílt terepen.
Semmi ünnepélyesség, valahogy úgy érezte az ember, hogy csak elkaparták rokonát. Szabályosan szégyen volt ott állni. 
Pedig úgy gondolom, hogy talán lehetett volna emberibb... 
Fotó: Dehir.hu