Névadó, vagy keresztelő? Vagy ez is, meg az is...?


A kilencvenes évekig hivatalosan nem nagyon voltak keresztelők az országban. 
Persze a családok legalább fele elvitte a gyermeket
a pap elé, és megkereszteltette, de ez "fű alatt ment", nem verték nagydobra, legalábbis a munkahelyen nem. Ha pedig még valami funkcionárius is volt a papa, vagy mama, akkor meg éppen nem. A család tudott róla, összejöttek, megünnepelték a nagy eseményt, de kifele hallgattak.
Voltak viszont helyette a névadók, ami alapvetően egy nagyon hasonlatos esemény, csak ez esetben a kis jövevényt nem az egyház fogadja be tagjai közé, hanem a társadalom. 
Voltak egyéni névadók, és voltak "futószalagosak", csoportosak.
Ezt általában a munkahelyek szervezték néhány évente, amikor a dolgozók körében összegyűlt annyi újszülött, kisded, ami már kitett egy jó kis ünnepséget.
Ilyenkor aztán volt pici ajándék, (esetenként akár olyan túllihegett is, mint ami a felső képen látható, mondhatni rettentően örülhetett neki minden család, és főleg a gyerekek... :) )néha takarékbetétkönyv is egy kezdő minimális összeggel, vendéglátás - sokszor batyusan megoldva, "azt esztek, amit hoztok alapon", zene, a helyi iskola énekkara, versmondó gyerekek, és bömbölés bömbölés hátán. 
Mert olyan nem volt, hogy valamelyik gyerek ne unja meg a tortúrát, éhes volt, eljött a pelenkacsere ideje, melege volt, meg elege a fényképezésből... meg a sok ismeretlen arcból. 
Aztán pedig otthon is állt a bál. Ugyanúgy, mint egy keresztelőn - a névadás után is szokás volt, hogy összejöjjön a család, és megünnepeljék a kis utódot, egy eszem-iszom-dínom-dánom keretében. 
És persze ott voltak a névadószülők is, akik amint kiléptek a közös, vállalati, intézményi ünnepségről - egyből átneveztettek keresztszülőknek.  
Nem mintha annyi vallásos lett volna az országban. Egyszerűen jobban hangzik, más a szó hangulata, komolyabb. 
Hisz a kereszt szülőség egy egész életre szóló kötelék. A névadó szülő elnevezés meg inkább arról szól, hogy névadáskor majd a kezében tartja a gyerkőcöt - nincs mögöttes tartalom.
Persze mikor végeztek a nagy ünnepléssel, néhány hét múlva, vagy már jóval előbb is megtörtént, hogy a kicsit a biztonság kedvéért a pappal, lelkésszel megkereszteltették. Ha meg nem, akkor meg a nagyiék gondoskodtak róla, mikor nyáron falun nyaralt a csöppség.... 


Fotó: Fortepan/Magyar Rendőr, FOrtepan/MHSZ, Fortepan/Forepan