Vagyonos az, aki más segítségére nem szorul

Régen,  ha valakinek akár csak egy hold földje is volt, akkor már földesgazdaként emelhette fel fejét, tartást adott neki, saját maga dönthetett dolgokról, ahogy ő akarta, úgy gazdálkodhatott vele.. A legfontosabb nem a földtulajdon nagysága, hanem a létezése volt.  Ha valakinek volt egy kis földje, azt megpróbálta gyarapítani, szerezni hozzá bármennyit is. Akinek ez nem sikerült, arra azt mondták, hogy elfecsérelte napjait, nem tett meg mindent az előre haladásért.  Mindezt családja érdekében tette. A már meglévő földet az ősök tisztelete miatt is művelte, plusz földet, javat pedig azért szerzett, hogy utódainak jobb legyen.

Régen még a földdel kapcsolatos nagyobb munkák is ünnepszámba mentek, megtisztelték ezt az időszakot, külön neveket kaptak. Vetés, aratás, trágyahordás. Ezek mind a jövő megélhetésének alapját képezték, ezért rendkívül fontosak voltak számukra. Aratáskor még az 1800-as években is tiszta fehérben dolgoztak, úgy jelentek meg, mint a legnagyobb ünnepeken.  És bár a paraszti munkát teljesen természetesnek, életük részének tekintették, azt is jelezték, hogy ez bizony egyáltalán nem könnyű, meg kell küzdeni erővel, időjárással egyaránt. Mondogatták is sokszor, hogy "Nem félek a munkától..." A föld megmunkálása ugyanakkor kötelesség volt, olyan nincs, hogy nem tetszik. Ha valaki eredménytelenül, hanyagul végezte munkáját, arról az egész közösség tudott, és lenézték. Meglátták, ha állatait nem jól tartotta, márpedig ha az állat sovány, gyenge, akkor a paraszt nem jól gazdálkodik.  Felelősek voltak földért, állatért egyaránt, ezt pici koruktól magukba szívták. A paraszt számára a munka erkölcsi kötelesség volt, a parasztember dolgos, kötelességtudó, hisz életek függnek munkájától.
Első sorban a család élete.  Hisz a földművelés és az állattartás a földműves számára nem a pénzről szólt, az csak sokadlagos szempont lehetett. Legfontosabb a család megélhetése lett, minden más ez után való.  Ha jól végezte munkáját, akkor a körülötte élők biztosak lehettek benne, hogy minden nap kerül étel az asztalra. 
Azt a parasztot, akinek csak baromfi szaladgált az udvarán semmibe nézték, hisz kiszolgáltatott volt. Mástól kellett vásárolnia, cserélnie a családja számára való húst, tejet, tejterméket, és ráadásul a gazdasági munkákhoz is mást kellett megfogadnia. Ez pedig fölösleges költségnek számított, hisz egy talpraesett parasztember mindent maga végez.  
És mivel az állatoktól is függtek - ha jól tartották őket, akkor az általuk végzett munka minősége is jó lett - mindent megtettek értük, még erőn felül is.  Próbáltak mind többre jutni, mind több lábon állni. Eleinte az számított jó gazdának, akinek  több ökre volt. Hiába volt ló a háznál, akkor még az ökrök száma jelezte gazdálkodásának minőségét. Idővel aztán átpártoltak inkább a lótartásra, egy jó gazdának legalább igáslovai voltak, hogy ne kelljen minden munkához idegent hajkurászni.
Egy parasztember házasságot is azért kötött régen, hogy megfeleljen a közösség elvárásainak. Egyszerűen természetes volt - erősen vallásos neveltetésükből adódóan - hogy azért élünk, hogy utód legyen. Utódot pedig csak házasságban nevelhetsz. Akkoriban még az egész közösség megszólta, valamilyen szinten kiközösítette volna, ha nem így tesz. 
Fontos volt számára, hogy ellássa saját magát, nem a plusz vagyon volt a lényeg. Úgy tartották, hogy az már elég pénzes ember, aki nem szorul más segítségére... És a másik dolog, ami a parasztságnak lényeges - az önállóság, hogy saját

maga gazdája legyen. Ő tervezhesse meg a dolgokat, ő mondja ki a végső szót, és ő valósíthassa meg. Minden felelősséget vállalva persze.  És mivel tartották magukat valamire, és tudták, hogy saját lábukon állnak olyanhoz, aki pusztán fizetségért dolgozott - nem szívesen adták lányukat, nem fogadták be a családba - azért, mert másoktól függött, ezáltal megélhetése bármikor veszélybe kerülhetett.
Racionális felfogás volt, az egyszer szent...
Fotó:Fortepan/Fortepan, Fortepan/MagyarFöldrajziMúzeum
Kommentelési lehetőség a Magyar anzix Facebook-oldalon.
Ha szükséged van egy cikkre, mert megjelentetnéd, kérlek szintén oda írj üzenetet! Köszönöm!