A nők hol vették régen a divatos "cuccokat"?

Divatos ruhát csak az vásárolt régen, akinek volt mit a tejbe aprítania. Ők jártak akkortájt is divatbemutatókra, és divatszalonokban vették meg azt, ami tetszett nekik. Ez egy szűk réteg volt, és akkor is a tűz körül ülők voltak a kivételezettek.


Az átlagemberek, átlagasszonyok nagy részének volt egy varrónője - nem szalonokban, hanem úgy, az ismerősei között. Vagy képzett volt, vagy ügyes kezű, aki idővel megtanulta a szabás-varrás fortélyait, és képezte magát könyvekből, vagy az akkor már beszerezhető Burda-magazinból. Eleinte még csak német nyelvűt lehetett kapni, de hát egy szabásmintánál nem sokat oszt-szoroz, ha nem érti valaki tökéletesen a nyelvet.
Így aztán a legtöbb asszony járta a Röltex Rózsis boltokat, és ha valami kedvére való anyagot látott, akkor már kapásból tudta - milyen széles anyagból mennyit kell vennie, hogy a varrónő boldoguljon vele. 
S ha letárgyalta vele, hogy épp milyen szabású cuccot álmodott magának, esetleg még egy fotót is vitt magával, hogy "Na, ezt koppintsa le", akkor néhány próba után pár hét múlva már fel is vehette a szép szoknyát, blúzt, ruhát, vagy ami épp tetszett.
Ha a háziasszony elég bátor volt, és úgy gondolta, minden megtanulható - akkor a nagyi varrógépe mellett, vagy később a legelterjedtebb elektromos Naumann-varrógép mellett össszeállította  divatos ruháját. 
Sokszor alakítottak is. Egyik ruhából, vagy akár kettőt összedolgozva alkottak egy másikat. Ruhát régen akkor dobtak ki, ha már elfeslett végleg. Szoknyából ha már megunta használója, vagy teljesen elütött a legújabb divattól - lehetett készíteni gyermekcuccokat. És készítettek is.
És persze voltak a ruhagyárakban varrott, tömeg gyártott ruhák, ezeket csak azok vették, akikre valami csoda folytán illett a méretezés, mert ekkoriban még a konfekcióipar nem volt a helyzet magaslatán. Képtelenek voltak egy jó állású nadrágot összedobni, és a ruhák anyaga sem volt olyan, amiért szaladtak volna megvenni. 
De ha persze nem volt ismerős, olcsó varrónő, vagy nem volt varrógép a háznál - ez is megtette. Évente az a pár ruha, amit megvettek - ha szerencsés alkatú volt az ember - anyagilag bírható volt. És ha még aprócska is volt az ember, akár még gyermekruhában is járhatott, mondjuk a kamaszméretben - ami sokkal, de sokkal olcsóbb volt, mint a felnőttruházat....


Fotó: Fortepan/Márton Gábor, Fortepan/Bauer Sándor
Kommentelési lehetőség a Magyar anzix Facebook-oldalon.
Ha szükséged van egy cikkre, mert megjelentetnéd, kérlek szintén oda írj üzenetet! Köszönöm!