Miért lett rövid a szoknya?

Mikor előtte még az is nagy bűn volt, ha a fehérnemű kivillant...
Hogy az ugyan nehéz lenne, hisz földig értek a szoknyák? 
Hát persze, csakhogy az alsószoknya, és a bugyogó is hosszú volt. Illetlenség volt úgy emelni a szoknyát (lépcsőn járás, kocsiba szállás) hogy a szoknya alatti részből bármi látszódjék. Ez volt még a múlt század elején is. 
Nagymamám az 1888-ban született, úgyhogy ő még bőven megérte ezt az időt. Fiatalkorában hosszú, bokát, sőt cipőt is takaró szoknyát, ruhát hordott, és óvatoskodnia kellett, nehogy az a csodálatos bokája kilátszódjék. Fűzőt hordott azért, hogy a férfinak - akit szeret - jobban tetsződjék.  Ez aztán biztosította azt is, hogy véletlenül se hízzon el, hisz alig bírt enni tőle, és egy normális levegőt venni meg éppen nem lehetett. 
Ha egy nő rendszeresen kivillantotta bokáját, akkor már úgy tartották, hogy erkölcstelen.
Nem csoda, ez az a kor, amikor még utcán ismerkedni nem lehet, ha valaki tetszett, az volt a legjobb módszer, ha látványosan leejtettél valamit. Hisz a segítségedre siető férfiembert már nem volt szabad visszautasítani, pár szót válthattál vele - innentől kezdve pedig már nem számított idegennek. Amúgy ez a fehérnemű kivillantás a romáknál mai napig tiltott. Legalábbis ha idős asszony is jelen van, az biztos, hogy figyelmezteti a "szabálytalankodót".
Így éldegéltek dédikéink egészen az első világháborúig, amikor is hirtelen rövidebb lett a szoknya. No nem sokkal, de a boka már látszódott. 
Már korábban elkezdődött a változás, hisz ott volt az első világháború, amikor az apák, férjek, vőlegények a fronton harcoltak, a lányok, asszonyok pedig dolgoztak, termeltek, ház körül tevékenykedtek. Nem engedhették már meg maguknak, hogy a ruha aljával földet seperjenek.
És ekkor jött el a  fűző temetése is, levették végre ezt a kényelmetlen ruhadarabot - szabályosan felszabadultak a nők. 
A régi szabályokkal való ellenszegülésnek nem csak a háború, hanem a gazdasági válság, és az emancipáció is oka volt. 
Kevés volt a ruhaanyag, ha volt is, jobb minőségből nem elég, ki kellett találni valamit, ami miatt mégis divatos lehetett a "gyengébbik nem". Ezért aztán jött a bokáig érő, aztán pedig a bátrabbak már a térd alatti hosszt is megkísérelték - és bizony követőkre is találtak. A fiatalok körében nagy népszerűségnek örvendett az A-vonal, ami egy szűkebb szoknyarészt jelentett, lényegesen kevesebb anyagszükséglettel. 
Mind gyakrabban kezdték el hangoztatni azt, hogy "hogy van az, hogy dolgoznak ugyanúgy, mint a férfiak, és mégis kevesebb joguk van". 
Később aztán ahogy "mind jobban kezdtek függetlenné válni a kéztől" - ez az emancipáció szó jelentése - harcoltak jogaikért - arányosan rövidült a szoknyahossz is.