Volt három könyv, ami biztos, hogy ott volt minden háztartásban...


Régen, a múlt század elején faluhelyen és városok szegényebb lakói házában nagy eséllyel három könyv volt megtalálható. Legalábbis ennyi biztosan. 
A legfontosabb a Biblia volt, ez rendszerint  fontos helyet foglalt el a házban, tiszteletben tartották, időnként elővették és forgatták, útmutatást kerestek benne. Volt olyan is, hogy vagy a kredencen, vagy a szoba asztalán tartották állandóan, hogy amikor szükség van rá - kéznél legyen.
A másik, amit minden nap forgattak legalább egy-két oldal erejéig az az imádságos könyv. Az idősebb generáció minden reggel imával kezdte a napot, így aztán rendszeresen forgatta az imakönyvet és kézbe került ilyenkor a rózsafüzér is. 
Viszont volt még egy nagyon fontos könyv a régi házaknál, és ez nem volt más, mint a Kincses Kalendárium.


Sok fontos dolgot megtudhattak belőle, mint például a vásárok időpontját, ami bizony nagyon fontos dolog volt annak idején - manapság is annak számít.
De sok hasznos információ, és reklám is volt bennük, állattartással, növénytermesztéssel kapcsolatban - ami miatt aztán féltett kincse lett a falusi portáknak, és  el is rakták őket, nem dobták ki az év lejártával.
Legtöbb háznál újságot is járattak, eleinte a háborúig legtöbb helyre a Tolnai Világlapja járt, később átvette helyét a  Szabad Föld.
A Tolnai Világlapját, ami hetente jelent meg - még 1901-ben Tolnai Simon, Friedmann Samu alapította,  aki a koncentrációs táborban hunyt el. Nyomda- és laptulajdonos volt, de könyvkiadással is foglalkozott.  Deportálásakor, 1944-ben szűnt meg a lapok, könyvek terjesztése.
A Szabad föld is hetilap volt, a háború után, 1945-ben jelent meg először, már indulásakor is kifejezetten mezőgazdasággal foglalkozó embereknek szánták. Százezer példányszámban jelent, és jelenik meg a mai napig.  Időközben sok tulajdonosa volt. 
Városon az asszonyok - akinek volt kerete - a háborúig járathatta a Magyar Úriasszonyok Lapját, ami persze nem feltétlenül úriasszonyoknak szólt csak, de már csak neve miatt is sikerre számíthatott. Ha valaki megvette, máris úriasszonynak képzelhette magát, olyan információkhoz juthatott, amit például egy Kincses Kalendáriumból nem lehet "fölszedni".
A negyvenes évek végétől pedig ott volt helyette a Nők Lapja, ami kifejezetten női kérdésekkel foglalkozott, egyik kedvenc rovata a recept rovat volt, ahol komplett étrendet írtak le minden héten, egy dolgot felejtettek el: Se ideje, se pénze nem volt az embereknek ekkortájt három-négyfogásos ebédeket, és főtt vacsorát készíteni minden nap. 
De ha valaki olvasta az étrendet máris kezdhetett kicsit álmodozni róla, milyen jó lenne  azok helyében lenni, akik ezt elkészíthetik. Ha volt egyáltalán olyan akkoriban...



Fotó: Fortepan/RadosTamás, Antikvárium.hu