A veszprémi Böbére emlékszik még valaki?




1963-ban Guineában dolgozott egy vízügyi mérnök, Rózsavölgyi Imre, aki befogadott egy kis kölyökcsimpánzt, akinek az anyját lelőtték az orvvadászok. 
Egy vadászaton vettek részt, a mérnök csak fényképezőgépével volt jelen, amikor az anyacsimpánz kölykét nyakában tartva menekülni próbált a golyók elől, de végül egy vadász lelőtte.  Kicsinye siratta, ő pedig megsajnálta,  és kérte a
vadászokat, hogy magához vehesse. Böbének nevezte el. Kapcsolat alakult ki köztük, onnantól kezdve a kis majom a mérnököt követte mindenhová.  Sokat volt a házban, sok emberi viselkedést lemásolt.  Firkálgatott, rajzolgatott,
tépdesett papírt, mint egy kisgyerek. Megtanult  üvegből inni, és próbálta utánozni gondozója borotválkozását is.  - jegyezte le Rózsavölgyi Imre 1981-ben.

Mikor a mérnök visszaérkezett Magyarországra, a kis állatot a veszprémi állatkertnek adományozta.
Ekkoriban még kevés egzotikus állat volt az állatkertekben, Pest is csak egyetlen csimpánzzal
rendelkezett, így nagy szó volt, hogy immár Veszprémnek is lett egy.  Eleinte - mivel még nem volt megfelelő "otthona", ezért az irodában élt. Az ellátási nehézségek ellenére kapott banánt és narancsot is.  Emberi táplálékokon élt, és sok mindent kanállal fogyasztott. 
Egy idő után már tudósok kezdték figyelni tevékenységét. Azt kutatták, milyen módon fejlődhetett, tanulhatott az ősember.  
Megtanult tüzet gyújtani, kávét főzni - egyszer még Kádár Jánosnak is főzött - festegetett, gyurmázott, ügyesen tisztított ablakot. 
Olyan is volt, amikor elszökött az állatkertből, egy közeli házba tért be "vacsorára", és onnan csak kedvenc járművén, motorral volt hajlandó távozni gondozójával. Ugyanis imádta a motorokat és az autókat. 
1969-ben egy forgatócsoporttal együtt Böbe elutazott Afrikába. Azt akarták kitapasztalni, hogy az emberi környezetben élő majom hogy tud kommunikálni saját társaival. 
Így utólag nézve ez elég naiv kísérletnek bizonyult, hisz - ahogy várható is volt - megijedt a vadonban élő csimpánzoktól, az embereket választotta. 
Sajnos ez az út meg is pecsételte sorsát, mert egy nagy eséllyel Afrikában szerzett betegség gyűrte le, 1970. őszén. 



Fotó: Vehir.hu, veszpzoo.hu, borsonline