Tudtad, hogy sokan zsírozták a hajukat?


Az 1800-as években, de még az 1900-as évek elején is  az öreg parasztok, és rajtuk kívül főleg a pásztorok egyáltalán nem mostak hajat. Sem hetente, sem havonta, sem évente. Más módszer volt hajuk ápolására... Manapság persze már ez a módszer nem számítana ápolásnak, akkoriban viszont még megszokott volt. 
Ha belegondolunk, abban az időben ez lényegesen problémásabb művelet volt, mint manapság. 
Nyilván tisztítás nélkül nagy esély lett volna arra, hogy teljesen össszebogozódjon, és tetvesedjen, férgesedjen a haj, ezért aztán bevetették ellenszerül a zsírt. Bekenték vele a hajat, ez simán tartotta, és a vérszívóknak sem volt kedve beletelepedni. Egy gond volt vele, hogy a ruhát összezsírozta, ezért ennek elkerülése végett vállasnak hívott ruhadarabot hordtak. 
Az 1900-as évek elejétől aztán köztük is elterjedt a hajmosás, amikor a ruhát mosták, a lúgos vízben tisztították meg hajukat.  
De mivel a régi módszerrel, a zsíros bekenéssel szép sötét színű volt a haj, és ezt a szépítési lehetőséget nem akarták elveszíteni, ezért innentől diófaolajat kentek rá -  a kellő barnaság elérése végett. 
Fotó: Fortepan/MAGYAR FÖLDRAJZI MÚZEUM / ERDÉLYI MÓR CÉGE