Régen majd minden nagyvárosban volt hasonló. Emlékszel még rájuk?

Még néhány évtizede is, szinte minden nagyobb város külvárosi részén - van, ahol a belváros közelében - voltak ilyen gáztárolók, környékükön erőteljes gázszaggal.

A településeken  mind több ilyen tároló épült az 1900-as években, hisz idővel a házak nagy részében a főzést már vezetékes gázzal oldották meg.  Még a hatvanas években is előfordult, hogy alig pislákolt a láng, kicsi volt a nyomás. Főleg vasárnap, vagy a déli időkben nem volt jó ötlet tésztát sütni, mert a láng csak szárított inkább, nem sütött. Pedig akkoriban még a gázfűtés nem terjedt el. 

Ezek méretéről csak annyit, hogy nem volt ritka a több tizezer m3-es gáztartó, Pesten pedig két 100 000 m3-es volt annak idején  a gázgyár területén. 

A tartályok acéllemezből voltak építve szegecselt technológiával, bordák merevítették, alul pedig vasbeton köpenye volt.  Ezek a tartályok általában négy szintesek voltak, a közepén a harangrésszel, ami alatt lényegében a tárolt gáz foglalt helyet. Ez a harang, mint egy búvárharang merült  egy vízmedencébe. A medence átmérője sem volt éppen kicsi, több mint 50 méter, magassága pedig 10 méternél több.  
Voltak olyan helyek a városokban ahová közvetlenül el tudták juttatni vezetékeken a gázt, de olyan is, ahová már kompresszorok segítsége kellett. 
Fotó: Fortepan/Kovács Márton Ernő