Mit használtak az öregek rovarcsípésre?

Csípések voltak régen is, legfeljebb nem vették mindet olyan komolyan.
A szúnyogot biztos nem, már csak azért sem, mert jóval több volt belőlük régen, nem igazán voltak szúnyogirtások, faluhelyen meg éppen nem. Úgyhogy, ha megcsípett néhány maximum annyit mondtak, hogy "nyálazd meg fiam, pár perc, és kutya baj"...
Hangyacsípésnél ugyanez volt a helyzet, ha valakit csípett már meg ez a kis munkamániás rovar, biztos megjegyezte egy életre milyen a csípése, ugyanis fölöttébb kellemetlen, ég rendesen a helye. De ez is elmúlik magától.


Régen, valamikor a hetvenes-nyolcvanas években volt szokás, hogy mindenre Kalciumot adtak. Rovarcsípés, gyulladás... 
Ha nyaralni mentetek, vagy csak simán jött a nyár, biztos, hogy betáraztatok legalább egy adag cseppet, tablettát, később pedig pezsgőtablettát belőle. Sőt, ha valaki szénanáthás volt, akkor is ezt szedették vele - aztán csodálkoztak, hogy nem igazán javult...
Valahogy ez volt az orvosok mániája is, - ha allergiád van, feltétlenül legyen nálad Kalcium, az megold mindent. 
Előtte ha méh, vagy darázs megcsípett, akkor hoztak egy félbevágott hagymát, és rárakták, rányomták a csípésre. Valószínű a hideg felület segített. Ugyanez volt a hatása az ecetes lekenésnek is. Ez ugye fertőtlenít is, és amíg párolog, addig nyilván hűt is. Ráadásul olyan "gyógyszer szaga" is van, mindjárt jobban érzi magát az ember, ha tudja hogy gyógyírral kenceficélik a sebét. Jó volt rá a jég, vagy hideg vizes borogatás, ha begyulladt, akkor reszelt káposztalevél, vagy szódabikarbóna pici vízzel felkeverve, ez utóbbiak antihisztamin hatásúak - amit persze elődeink nem tudtak, viszont azt igen, hogy lehúzzák a gyulladást, és nyugtatják a viszkető bőrt, vagyis "antivakarin" - hatása :) van... :)
Az öregek ragaszkodtak ezekhez a gyógymódokhoz, a fiatalabbak pedig a Calciumra esküdtek.
Mit ad Isten... Manapság meg kiderült, hogy a Kalcium sok mindenre jó, de allergiára, és igazándiból gyulladásokra biztos nem. Valójában sok mindenre sem, csontritkuláskor biztos jó, másra meg nemigen.
Nem véletlenül mondták régen az öregek, hogy "azért mert tablettát csinálnak a tyúksz.rból, még nem fogsz tőle aranytojást tojni" :)
Azt az idősek is tudták, hogyha megduzzad a csípés helye /Már, ha nem fejen, nyakon van/, vagy a környezete, akkor nincs gond, az teljesen természetes. Piros is lehet, hisz gyulladás lép fel.
De ha más területen vannak panaszok a csípést követő két napon belül, rosszullét, hasmenés, hányás, kiütés, vagy esetleg a csípés környezete kényes helyen van, nyak, száj, torok, akkor a mentőt kell hívni, vagy  az orvost értesíteni - már ha ő gyorsabban ér ki, és persze mondani kell azt is, hogy mi a panasz, és mi lehet a kiváltó ok. Merthogy ilyenkor adrenalin-injekció amit kapni kell. Legyen nála, mert az segít. 


Fotó: Pinterest