Mit ettek a kutyák és macskák, amikor még nem volt táp?

Régen az anyagi helyzettől, és lakóhelytől függött főleg a menü. 
Másképp élt egy tanyasi, falusi, és másképp egy városi kutya. A városi, szobakutyákat  ugyanúgy tartották akkoriban mint ma, legfeljebb nem tápot etettek velük, hanem főtt ételt. Vagyis ugyanazt ették, mint a gazda...vagy pedig a maradékból szemezhettek. 
Mindenesetre a nagyiék igencsak meresztenék a szemüket, ha megtudnák, hogy egy mai házi kedvenc ellátása akár több tízezer forintba is kerülhet.


Régen nem csináltak nagy ügyet belőle. Ez persze nem feltétlenül jelentette azt, hogy csak összeborított moslékot kaptak, hisz annak a fogyasztására ott volt a disznó, de az biztos, hogy nem is éltek olyan nagy lábon, mint a mai időkben.
Ha volt tej a háznál, és több is a kelleténél, akkor a ház körüli állatok örömmel fogyasztották. A macska sem tudta még :) hogy ő laktózérzékeny, simán behepetelte reggel és este is a tejet. 
A kutya sem tudott róla, hogy nem jó neki a sok csont, arról meg éppen nem hallott, hogy a csirkecsont-evés akár a véget is jelentheti.
Egyébként Mama bár szerette a macskákat, és képes volt délutáni pihenésképpen kurkászni őket, ettől függetlenül esküdött rá, hogy nem szabad a jónépet agyonetetni, mert akkor az egerészést hanyagolni fogják, márpedig egy macskának az egérfogás a dolga.  És fogták is rendesen, volt, hogy annyit terítettek le, hogy már nem kellett, lerakták a küszöbre a zsákmányt - bemutatták a gazdának sikeres vadászatuk eredményét.  Úgyhogy ők ellátták magukat hússal rendesen. 
A kutyák annyi húst láttak, ami a csonton megtapadt. Márpedig gondosan szedték meg...Régen a nagyiék is ritkán lettek húst, csak vasárnaponként, így aztán nem volt leeső falat. Esetleg a főtt levesből jutott egy kis eledel, krumplival, vagy kenyérrel összetörve. Kaptak ők is tejet, ha volt, de megették a nyers, zsenge kukoricát is, vagy ha a gazda etetett, akkor jóízűen belakmároztak a forrázott moslékból. 
Élelmesebb kutyák kitapasztalták a tyúkok rejtett tojásrakó helyét, de ehhez ügyesnek kellett lenni, mert ha a gazda észrevette, hogy az eb tojáspusztító lett, az bizony nem sok jót jelentett a jövőre nézve...