Miért volt régen jó kövérnek lenni?

A régi időkben más volt az emberek élete. Mára - legalábbis az ország, és legalább Európa lakosságának nagy része elfelejtette azt, hogy mi az éhezés. 
Manapság nincsenek nagy háborúk, még az élelmezésre is kiterjedő katasztrófák, és nincsenek járványok, melyek megtizedelnék a lakosságot.
Egyrészt a régebbi időkben lényegesen nehezebb volt a földművelés, meg úgy általában minden munka egész napos fizikai aktivitást követelt az emberektől, táplálék pedig nem jutott annyi, amiből fel tudtak volna szedni fölösleget. 
Aki ezt megtehette, annak biztos, hogy volt mit aprítania a tejbe, ezáltal lényegesen nagyobb eséllyel tudott leküzdeni egy időszakos élelmiszerhiányt, hisz volt miből leadnia. 
Egy csenevész, vékony ember nehezebben jutott túl a járványokon is. Vagyis abban az időben jó volt testesnek lenni. Legalábbis kívülről nézve. 
Így aztán idővel - jó hosszú időre kell gondolni - a szépséghez hozzátartozott az is, hogy ne zörögjön az illető csontja. 
És ez a nézet még ebben a században is tartotta magát - nem véletlenül, hisz a század első felében sok mindennel tudott foglalkozni a lakosság, csak az alakjával nem. Fölösleges is lett volna járvány, háborúk, gazdasági válságok idején...
Úgyhogy a kor szépségideáljának mérete fordítottan arányos az időszak átlagos gazdasági, politikai, egészségügyi helyzetével. 
Fotó: Fortepan/Erdőssy Béla