Miért volt a lábas, vagy serpenyő nyelén lyuk?


 Ennek több oka is volt.
Régen nem feltétlen volt annyi tároló szekrény, kredenc, láda egy háztartásban, amiben minden edényt biztonságosan tárolni lehetett volna, ezért gyakran előfordult, hogy az edény belsejét a falnak fordítva egy szögre, vagy kampóra akasztva várta következő használatot. Több előnye is volt ennek. Pillanat alatt le lehetett kapni a falról, és kiöblítve már használni is lehetett. 

Másik előny az volt, hogy az akkori háztartások még nem voltak annyira pormentesek mint a maiak, viszont így, falnak fordítva biztos lehetett a gazdasszony, hogy semmi kosz nem került tárolás során bele. Ráadásul még az egerek elől is védve volt, mivel a kertesházakban bizony gyakran előfordult, és manapság sem különlegesség egy egér felbukkanása házon belül. Márpedig ők szeretnek mindent alaposan megvizsgálni, és bizony ahol járnak, ott nyomot is hagynak maguk után. Akkor pedig kezdődhet elölről az alapos mosogatás. 

Így aztán a serpenyőket, nyeless edényeket úgy készítették el, hogy falon tárolhatók legyenek. Sőt, még a lábasokat is. Régen a fülük tetejükkel majdcsak egy szintben, és egyenes állású volt. 

De van még egy ok, amiért a nyeles lábasnak, serpenyőnek általában egy csepp formájú rés van a füle végén.
Főzni fakanállal szokás, azt meg mindenki tudja, hogyha a fakanalat egyszer használtuk már, akkor csipeg-csöpög-csorog róla a kavargatott étel. Ezt megelőzendő találták ki ezt a formát. A fakanalat beleállíthatjuk úgy, hogy a szél végét "beleszúrjuk", és a rés hosszanti része fölött megdöntjük úgy, hogy a feje a lábas fölé érjen. Így megelőzhetjük az elcsöpögést, hisz a maradék a lábasba, serpenyőbe jut vissza. 
Erre igazából inkább a csepp formájú rés való, a többi nem tökéletes. 


Fotó: 24.hu