Hogy bírták régen a kánikulát faluhelyen? Hogy védekeztek ellene?

Régen is voltak nagy melegek, és attól még hogy meleg volt nem szünetelhetett a munka, hisz jóval lassabban haladtak, hisz főleg kézi erővel dolgoztak, és mindennek meg volt a maga menete, és az az idő is, amikorra végezni kellett. 
A férfiak ingben, vékonyabb nadrágban mentek ki a mezőre, fejükön kalappal. Ha nagy meleg volt, akkor vagy azt vizezték be, vagy pedig egy vászon zsebkendőnek négy sarkát elkötötték, bevizezve ezt húzták a fejre. Ha megszáradt, jöhetett az újranedvesítés.  
Az asszonyok fehér ingben, szoknyában, legtöbbször alsó nélkül dolgoztak, és voltak igazából egész nyáron. Fejükre pedig fehér kendőt tettek, amit időnként megvizeztek, és inkább hátul kötötték meg. Ez azért is jó, mert kevésbé zavart a hajolgatós munkában.
Az "emberek" szomjúságra legtöbbször savanyú bort ittak, de persze nem literszámra. Kapáláskor a sor végén volt lerakva, abból hajtottak fel valamennyit. 
Az asszonyok legtöbbje pedig ecetes vizet vitt ki magának, akkoriban még nem foglalkoztak limonádéval,  de a cukor édessége miatt amúgy sem sok hasznát vették volna. 
Kint a mezőn nem volt lehetőség az ital hűtésére, viszont volt demizson, ami egész kellemes hőmérsékleten tartotta az itókát. Ebbe rakták a bort, de az ecetes vizet is. Előtte meg volt a csobolyó, a fából készült, hordóhoz hasonlító folyadéktároló. Ebben is hűvös maradt az innivaló még a kinti nagy melegben is. 


Otthon könnyebb volt, hisz ott volt a kút, az akkori hűtőszekrény. Leengedték a kút vödrében az ételt a vízbe, ott hűlt. Ott hűtötték a tejet is, vagy bármilyen romlandó ételt.
Az állatoknak is adtak ilyenkor bőségesen vizet, napközben etetés helyett melegben inkább ivóst kaptak, ami jócskán felhígított moslékot jelent disznóéknál. Sokszor etettek zöldet, és a disznóknak, kacsáknak, libáknak valami hűsölési lehetőséget biztos kitaláltak. Disznóknak általában gödröt ástak dagonyászás céljából, ezt engedték meg vízzel.
Ilyenkor az állatok is több vizet kaptak, többször cserélték előttük, és az istállók ajtaját, ablakát is védték a naptól. Sokan diófaágat kötöttek fel levelekkel. Ez hűvöst is biztosított, és a diófát nem kedveli a légy, úgyhogy ezek ellen is védelmet biztosított. 
Az udvart - ha tehették fellocsolták - ha nem, akkor legalább a tornácot biztos, kellemes, friss levegőt, és egy kis hűvöst biztosított. 
Bent a lakást is fellocsolták, hisz a döngölt padló amúgy is hálás volt érte, ilyenkor meg a ház népe is az volt, hisz frissítőbb volt bent a kinti meleg után.


Fotó: Fortepan/Konok Tamás ID