Azt tudod, hogy mit jelenthetett a "bagófölöstököm" szavunk?


Ez egy érdekes paraszti kifejezés, egy olyan kiegészítő étkezés neve, amit a magyar parasztok nem is igazán tartottak annak.  
Ugyanis a régi étkezési szokások teljesen mások voltak, mint a maiak. A fentléthez, és az  éppen végzett munkához alkalmazkodtak. Télen például, amikor viszonylag későn keltek, és korán feküdtek, akkor régen kétszer étkeztek, viszont mindkét alkalommal főtt ételt ettek. Az első valamikor 9-10 óra körül volt, ezt az időpontot hívtál féldélnek, a másik étkezés pedig 4-5 óra körülre tevődött a téli időkben.
 Tavasszal, amikor már több munka volt a ház körül, és kint a földeken is, akkor jött a háromszori falatozás. A nehéz, nyári betakarítási munkák idején pedig még uzsonnáztak is. Tavasszal, és nyáron is legalább egy-két étkezés főtt volt. 
Viszont voltak olyan munkák, ahová napszámosokat is kellett fogadni, ők viszont általában ragaszkodtak még egy plusz étkezéshez, ez volt a manapság tízórainak nevezett  evésidő, ami nem is annyira az evésről, mint inkább a pihenésről szólt. Ilyenkor ittak egy pohárka pálinkát, vagy borocskát, és ettek mondjuk egy darabka kenyeret. A lényeg a pihenésé volt, a szusszanásé. Ilyenkor lehetett elszívni egy bagót.  Innen a népies elnevezése, bagófölöstököm, bagófrüstök, de volt, ahol cigányfrüstöknek nevezték.   
Egy biztos, hogyha napszámos is végzett munkát, akkor a megszokott, mindennapos étkezéseken kívül több is beiktatódott, és valamivel emelni kellett a minőségét is.

Fotó: szakszervezetek.hu