A parasztház konyhájában miért volt mindig jobboldalt a sparhelt?


Ennek a problémának a megoldása nagyon egyszerű, csak általában nem gondolunk bele.  
Egy régi házba ha belépünk általában egyből a konyhában találjuk magunkat, és innen nyílik szinte majd mindig jobb oldalra a szoba.  Ha két helyiséges volt a ház akkor is így volt, ha négy helyiségből állt, és tartozott hozzá tisztaszoba, akkor is. 
Ugyanis két helyiségnek volt egy kéménye. Vagyis egy négyhelyiséges háznak két kéménye volt összesen. 
A konyha jobb falára állított sparhelt ugyanarra a kéményre volt állítva, mint a mellette lévő szoba bal falán lévő ilyen-olyan kályha. 
Régen a konyha berendezése szinte mindenütt azonos rendszerű volt, hisz a tűzhely fix helye szinte előrevetítette a többi berendezés lehetséges helyét. 
A kredenc helye általában a bejárattal szemközti falon volt. Részint nem ártott, ha közel volt a tűzhelyhez - az edények miatt -, részint a kredencen dísztárgyak is voltak, csészék, apró emlékek, mézeskalács, távoli hozzátartozók fotója. És ráadásul akkoriban ez volt a legmutatósabb berendezés is a konyhában - legalábbis a kor felfogása szerint. 
A konyha bal oldalán foglalt helyet a sezlon, ez csak egyes helyeken volt szokás. Ez a fekvőalkalmatosság nyújtott lehetőséget a napközbeni sziesztára. Nem kellett ezért bemenni a szobába, a napközbeni élet főleg a konyhában zajlott. 
A sezlon mellett pedig ott volt az asztal, vagy a falhoz állítva, és köré hokedli, vagy szék rakva, vagy pedig a fal mellett karosláda, és előtte az asztal. 
Itt állította a gazdasszony össze az ételt, itt történtek az étkezések, és itt folytak az étkezés utáni férfias beszélgetések. Pont szemben a kályhával, esténként a sparhelt ajtaját kicsit kinyitva, vagy a középső karikát levéve félhomályban egy kis borocska mellett, pipázgatva beszélgettek az élet nagy dolgairól...

Fotó: Pinterest.com