A Kincskereső kisködmön-ben Cintuláéknál suhintott levest főztek. De mi az a suhintott leves?



Ki ne emlékezne gyermekkorunk alsós kötelező olvasmányára, a Kincskereső kisködmönre?
És benne egyik legcsodáltabb figurára, az erős, és öntörvényű Cintulára? 
Ő beszél arról, a regény közepe táján, amikor  Pálistók Petinek a többiek egy kis ennivalót gyűjtöttek, hogy ő bizony nem tudott hozni semmit, mert náluk csak suhintott leves volt az ebéd. 


De mi az a suhintott leves?  És egyáltalán miért suhintott?
Van más magyarázat is, van aki úgy tudja, hogy attól suhintott a leves, hogy tojást csurgatunk bele. De ennek semmi köze hozzá, teljesen más a magyarázat. Sok receptben úgy írják, hogy sonkaléből készült. Ha Cintuláéknak lett volna sonkájuk, amit megfőznek, és a levéből levest készíthetnek, akkor nem lett volna olyan szegény, hogy még egy falat kenyeret se tudjon vinni Pálistók Petinek.
Ez egy alapleves, melyhez zsiradék, pirospaprika, és nyilván só kell. Még rántás sem.  No, és persze víz.
A vizet felforraljuk, mikor felforrt már majdnem, külön serpenyőben felrakjuk a zsiradékot, majd mikor már forró, akkor belerakjuk a pirospaprikát, elkeverjük, vigyázva, nehogy megégjen a paprika, majd hirtelen ráborítjuk a forrásban lévő vízre. Ekkor hallatszik egy jellegzetes suhintó hang.  Ettől suhintott a suhintott. Persze így igencsak üres lenne, ezt lehet variálni a vízbe főzött zöldséggel, krumplival, lehet turbózni egy kis felkockázott hagymával, amit a zsírban megpirítunk, és csak utána kavarjuk rá a paprikát, és így öntjük a vízbe.  Lehet bele tarhonyát főzni, vagy akárcsak búzadarát, esetleg beleütni - ha van - egy-egy tojást. A lényeg, hogy olcsó leves, szegény házaknál gyakran előfordult. Felhasználható hozzá a tésztalé is, és bár a receptekben ott van a tejföl, az eredetibe nem raktak.  Nagymamám hagymával és rizzsel készítette, és a picurkát pirult paprika adja meg az ízét, egyszerűsége ellenére igazán ízletes.


Fotó: Youtube