A háború után miért kellett félni egy disznótorban?



Mert engedély nélkül nem lehetett vágni, és a hatóság nem nézte jó szemmel a feketézést...
A negyvenes-ötvenes évek az élelmiszerhiányról szólt. Ha azt mondjuk, hogy ott volt a beszolgáltatási törvény, nem teljesen véletlenül, az emberek hivatalosan minimális élelmiszeren éltek. Egyszerűen nem volt mit elosztani. 
1945-ben nagyban ment a feketézés, a városiak aranyért és más értékekért próbáltak egy kis plusz élelemhez jutni, nem mindig sikerrel. Hogy minél nagyobb mennyiségű húst termeljen a mezőgazdaság, többet lehessen elosztani, ezért egyes esetektől, például kényszervágás - eltekintve megtiltották a 100 kiló alatti disznók vágását. Még azt is meghatározták, hogy egy-egy városban hány db, és összesen milyen súlyú disznót vághatnak le közellátásra. De ebbe beletartoztak a magyar, és szovjet katonák is...

A magyar élelmes nemzet, ha megtiltják a disznóvágást, akkor úgy gondolták - jó lesz a borjú, bivaly, juh, kecske is. Így aztán egy idő után ezek vágását is szabályozni kellett.
A háború után amúgy is problémás volt az élelmiszertermelés, hisz parányi birtokokon kellett elővarázsolni azt a gabonát, zöldséget, húst, tejet és tejterméket amire az országnak szüksége volt, és egy kisbirtok hatékonysága mindig jóval gyatrább, mint egy nagyobbé, már csak a felszereltsége miatt is.  
Hiába a rendeletek, nem javult az ellátás. 1948-tól már sertésvágási engedély kellett egy disznótorhoz.  Ezt a polgármester adta, és csak az kaphatott engedélyt, aki a vágástól számított egy éven belül nem tartott igényt a ház egyetlen emberkéjének zsíradagjára sem. 
Ezen kívül még zsírt is kellett beszolgáltatni a vágott állat után. És az is meg volt határozva, hogy hány személy után lehet sertést vágni, és mennyit.  Ha például három ember élt egy házban, akkor csak egy sertést vághattak egy évben. Ha viszont többen voltak, minden plusz ember után egy disznót vághattak. Persze abból is beszolgáltatásra voltak kötelezettek. 
Ezek után nem csoda, ha próbálták átjátszani a rendeletet,  hisz senki sem szeret éhezni, hát még éhen halni. 
Így fordulhatott elő, hogy aki tehette megpróbálta titokban levágni disznókaját, vagy legalább vágott feketén is egyet-kettőt, a húst pedig a lehető leghamarabb feldolgozta, majd eldugta avatatlan szemek elől. 
Ajánlatos volt valami mélyedésben vágni, hogy ne terjedjen a hang. Volt, hogy gödröt ástak, vagy lementek a pincébe vele. De olyan is volt, hogy megoldották házon belül, városon akár az emeleten. Ilyenkor persze gondoskodni kellett arról, hogy ne járjon nagy hanggal az eset, mert besúgók mindenhol és mindenkor léteztek, akkor is....



Fotó: Pinterest