60 éve mit csináltak, ha allergiás lett a kutya, vagy macska?

Legelőször is nagyot néztek, mert olyanról hallottak már akkoriban is, hogy egy ember Penicillin-allergiás, esetleg szénanáthás lehet,  de hogy kutya, macska mondjuk a pollenre, vagy csirkehúsra - ez abban az időben nevetséges lett volna. 
Sőt, még az egérvadászok laktózérzékenységéről sem hallottak. Kint volt tartva a macska, senki sem foglalkozott vele, hogy megnézze, milyet ürít. Ha mégis kitudódott, hogy lazább a normálisnál a végtermék, akkor meg úgy voltak vele - kilenc élete van, ennyi meg sem kottyan neki... 


Annak idején még a legtöbb kutyus és macsó a szabadban élt, a legritkább esetben volt bejárása a lakásba. Így aztán nem voltak agyondédelgetve - de attól még szerették őket - viszont az biztos, hogy nem figyelték minden rezdülésüket.
Ha vakarózott a kutya, akkor az csak bolha miatt lehetett, be is szórták őket gyorsan Domotox-al,  ha hasmenése volt, az meg csak azért, mert vagy túlette magát, vagy elcsapta a pocakját.  Ha netán szőrhiány alakult ki rajta, akkor meg már megint unatkozik, és megrágta a szőrét. Ha pedig tüszkölt néhányat, akkor egy nagyot nevettek rajta...
Még nem ettek tápot, csak ételmaradékot, falun meg sokszor a disznónak elkészített moslékot kapták, ami így borzasztónak tűnik - de csak azért, mert nem gondolkozik el az átlag gazdi, hogy mit tartalmaznak a tápok. Bizony jó részt gabonát, hüvelyest, zöldséget, és persze valamilyen húst, de egy átlag táp nem túl sokat. A jó minőségűre pedig még manapság sincs pénze a legtöbb embernek. Ezt tudva a régi maradékos, moslékos táplálás nem biztos hogy rosszabb volt, mint a ma megszokott száraztáp. 
Úgyhogy lehet, hogy előfordult már akkoriban is ilyen-olyan allergia a háziállatok körében is, de még nem tudtunk róla, de pénz sem lett volna rá, hogy állatorvoshoz hurcolgassuk havi több tízezer forintért őket, és javaslatukra hypoallergén tápot etessünk csirke, gabona, vagy pollenallergiás kedvencünkkel.

Fotó: Fortepan/Lissák Tivadar