1931. szeptember 9-én született Színészkirályunk...

88 évvel ezelőtt, ezen a napon, 1931. szeptember 9-én született, és Balatonszemesen, 1976. június 4-én hunyt el a "színészkirály", Latinovits Zoltán, az egyik legnépszerűbb, legismertebb, és egyik legtehetségesebb színművészünk, csodálatos versmondónk. Életében Kossuth-díjat nem kapott, de halála után posztomusz Kossuth-díjjal "jutalmazták" művészetét. Jászai Mari-, Balázs Béla-díjas művész volt.  
Saját elbeszélése szerint e napon született nagyapja, Gundel Károly éttermében, Krúdy Gyula asztalán.  Édesapja Latinovits Oszkár földbirtokos volt, édesanyja pedig Gundel Katalin a Gundel Károly vendéglős lánya.  
Nem sokra rá, hogy a leendő színész megszületett apja elhagyta őket, ezt Latinovits úgy igazán sosem tudta kiheverni.  Később anyja hozzáment dr.Frenreisz Istvánhoz, egy évvel megszületett István, majd négy évre rá Károly.


Nagy család volt az övék, aztán maga a környezet, a Liget, az állatkert, izgalmas élet volt a gyerekek számára. És ő gyűjtögette az információkat. 6 évesen már tudott olvasni, a Damjanich utcai elemi iskolába íratták be. 
Tanulmányait a Szent Imre Gimnáziumban folytatta, ott érettségizett. Olyan tanára voltak, mint Abody Béla, József Attila-díjas író, humorista, szerkesztő, vagy Györgyi Géza elméleti fizikus, a fizikai tudományok doktora, vagy Vajda Miklós műfordító. 
A gimnáziumban előadtak egy darabot, amiben csak egy epizódszerepet alakított, azt a kis rövid szerepet is nagyrészt a közönségnek háttal mondta el, ráadásul ekkoriban még beszédhibával is küzdött. 
A darabot látta Bajor Gizi, és a szereplők közül egyedül őt kereste meg. És azt mondta neki, hogy: "Maga menjen színésznek". Ez újdonság volt Latinovits számára, mert addig semmi ilyesmire nem gondolt. 
Aztán végül asztalosnak tanult egy ideig, majd hídépítő munkás  lett, és végül a Műszaki Egyetemen építészmérnöki diplomát szerzett, és nem is akármilyet, vörös diplomája lett. 
Mellette kosárlabdázott, és - Balatonszemes... - vitorlázott is, mint az egész család.   Már a gimnáziumban is szaval, és olyan tanár foglalkozik vele, mint Lehotay Árpád, valamit színjátszóként is tevékenykedik. Ekkor még annyira nem érzi, hogy valójában színésznek teremtették. 
Aztán a diploma után mégis úgy dönt, hogy ő színész lesz, és Debrecenbe megy segédszínészkedni. Ekkoriban Debrecennek csodálatos társulata volt, minden lehetőség adott volt rá, hogy elsajátítsa a színésztudományt. 
Amint Miskolcra került már a filmesek is megtalálták.  Élete végéig forgatott.  Szerepeit a tudatosság, kifinomultság, kidolgozottság jellemezte. Építészmérnöki szakmájából adódóan rendkívül alapos, maximalista volt. 
Egyik legnagyobb alakítása volt a miskolci Rómeója, ahol Júliát kedvese, Ruttkai Éva alakította. Hatalmas alakítása volt a Tóték őrnagya...
Játszott az Aranyemberben, a Pacsirtában, a Szegénylegényekben, a Szindbádban, Az ötödik pecsétben.  
Hatalmas versmondó volt, Ady Endre, József Attila talán legelhivatottabb tolmácsolóját tisztelhettük benne.  Egyszerre tolmácsolta a vers mondanivalóját, és érzékeltette játékosságát...
Egyenes ember volt, kimondta amit akart, amit gondolt. Mindenről volt véleménye, és ezt ki is fejtette.  Igazi idealista volt, aki jobbá szerette volna tenni a világot. 
Nem tudta elviselni, hogy voltak akkoriban is enyhén szólva kevésbé tehetséges emberek, akik a rendszer kegyeltjeként megbecsült művészként éltek, s gyakorolhatták hivatásukat. 
Máig sem tudni pontosan hogy történt halála, a június 4-i, Cserhalmi Györgynek írt levele ellentmond öngyilkossági szándékának, de a mozdonyvezető elbeszélése szerint mégis valószínűsíthető, hogy akarattal vetett véget életének. 
A rendőrségi jegyzőkönyvek, és a vasút dokumentumai szerint azonban lehetséges egy olyan verzió is, amikor az elhaladó vonathoz túl közel állt meg, és egyszerűen a keletkező légörvény okozta a balesetet. Nagy eséllyel már sosem derül ki mi volt a való...



Fotó: Pinterest