Valami van, de nem az igazi... - Egy feledésbe merült termék

Egész gyermekkoromat végigkísérte ez a finomság, mert valóban finom volt. 
Nem az íze miatt, hanem az omlóssága miatt. A legtöbb most gyártott szőlőcukor alig olvad a szájban, márpedig annak szét kéne néhány másodperc után omlania, és szinte magától felszívódnia.
Régen ezt a terméket Kisvárdán gyártották. Papírcsomagolásban, belül pedig celofánba csomagolva lehetett vásárolni 10 dekás, és egy kilós csomagolásban. Igen, egy kilósban.
A nyolcvanas években még lehetett vele találkozni, először a kilós tűnt el a polcokról, idővel pedig a  kisöccse is. 
Háromféle ízben volt kapható: citrom, mentol, és natúr. 
A legfinomabb a citromos volt, ez sárga-zöld csomagolású volt.  
A natúr volt talán a fehér, és volt még a mentol, vagy akkoriban még menthol-os íz, az talán kék-fehér lehetett, de ezeket csak akkor vettük, ha citromos már nem volt.
Mostanában vásároltam párszor ilyen-olyan fajtát, az egyik bevásárlóközpont saját márkás terméke volt az, ami talán a legjobban hasonlított a régi minőségre. 
Van olyan is, amit már messziről kerülünk, mert olyan az állaga, mintha gipsszel tapasztották volna össze... Bár igaz, ami igaz... tartós egy fajta: egy zacskóval több napig be lehet osztani...
Sajnos eredeti fotót már a régi kisvárdai szőlőcukorról nem találni sehol, úgyhogy ez egy nosztalgia szőlőcukor csomagolásának kicsit retusálásából származik. De legalább van egy mementó, mely emlékeztet: milyen volt az igazi...