Tudtad, hogy régen fehér volt a gyászruha?


Semmi különös nincs ebben, sőt... Régen, valamikor a középkor táján még a fehér volt az általánosan elfogadott gyászviselet. 
Nem véletlen, hisz az ártatlanságot, és a lélek tisztaságát jelképezte.  Voltak olyan helyek, ahol a halál jelképévé is vált a "fehér asszony". Még a megözvegyült királynék is fehér színbe öltöztek a középkorban, így lettek "fehér királynék". 

Még manapság is szokás sok helyen, hogy a gyermekeket, fiatal lányokat, vagy épp fiatalasszonyokat fehér ruhában temették, és ugyanúgy fehér ruhában gyászolták. A fiatal halottaknál máig él az a szokás, hogy fehér koporsóban temetik. 
A fehérben gyászolás a hetvenes években még élő szokás volt a magyar területeken is, főleg a Dunántúl egyes részein. 
Somogyban, és az Ormánságban az idős asszonyok színe volt. Fiatalkorban még színes, élénk színű ruhákat hordtak, majd idővel mind világosabbat. Idősebb korukra pedig már egyöntetű fehér ruhát húztak. 
Ha gyászoltak, akkor még az asszonyok főkötője is fehér volt, ilyenkor a fekete szín nem volt szokás, egyedül a gyászoló férfi kalapja lehetett sötét. 
Torockón a mai napig fehér a gyászviselet. 
Érdekesség, hogy volt olyan hely, ahol nem fehérítették ki a gyászruhákat, hanem egyenesen sárgították, mégpedig sáfránnyal, ez a Dél-Dunántúlon volt hosszú ideig elfogadott.  Ezen a vidéken az egész, teljes ruházat ilyen volt, sőt a ravatal kellékeit is így színezték. 
Volt olyan hely is, ahol a gyermekhalottat vörös kendővel gyászoltak.
Akinek halottja volt az nem járt bálba, lakodalomba, disznótorba, semmi örömteli eseményre, nem tartottak eljegyzést, esküvőt. A férfiak sok helyütt nem vágták hajukat, nem borotválkoztak. 
Minél közelebbi volt a hozzátartozó, annál hosszabb volt a gyászidőszak. Sőt, ha a gyászoló 40 körüli nő volt, akkor a gyászruhát már haláláig le sem tette. 
Fotó: mek.hu, nlcafe