"Tiszteld a kort, gyemekem...!"

 ...egyszer Te is megöregedsz...!
Ez a teljes mondás, ám gyermekkoromban csak a felét hajtogatták. 
De igazándiból nem kellett. természetes volt, hogy aki idős, annak nincs visszabeszéd,  isszuk a szavát.
És mivel még nem volt nagy divat a hajfestés, ezért sok volt az "idős ember"...  Amúgy is: egy ötéves gyereknek a húszéves is vénember. 
Úgyhogy teljesen természetes volt, hogy hallgatunk a korosabbakra, loholunk utánuk, és figyeljük minden tettüket, mondatukat.
Meg sem fordult a fejemben, hogy valamit jobban tudhatok, vagy valamiben ellent mondhatok.
Nem igaz, hogy nem lehetett véleményem, sőt, sokszor megkérdeztek, ráadásul fontos dolgokban. És ha igazam volt, akkor jelezték is, hogy jól gondolkodtam. 
Teljesen természetes volt, hogy van a felnőtt, aki biztos hogy jót akar nekem, és ha jót akar, akkor miért ne csináljam azt, amit kér tőlem...? Igaz volt ez a tanár-diák viszonyra is egészen általános végéig. 
Ha volt néha félrelépés, akkor egyértelműen jelezték, hogy ilyen nem lehet, még egyszer ne forduljon elő. És próbálkoztam vele - nem mindig sikeresen - hogy ez tényleg így legyen. 
Voltak persze kilengések. Mire való a gyerekkor? Feszegettük a határokat rendesen,  a korlátok itt-ott ugyan egy kicsit lazultak, ám nem lett szabadjára engedve az ember. 
Jó dolog a demokrácia, de a nevelésben csak részletekben... Mi lenne a világgal, ha a nyuszi vinné a puskát? Nem?
Hogy miért van ez az egész, "Tisztelni kell az időseket"? Sok emberkének nem tetszik ez a nézet, legnagyobb érv erre: a tiszteletet ki kell érdemelni... 
Ezzel a nézettel az a gond, hogy nincs joga az embernek ítélkezni... 
Az élettapasztalat rengeteget tesz. Amit fiatal korodban elengedsz a füled mellett, mert hülyeség, marhaság, kicsinyesség, nyakasság... Idővel rájössz, hogy tudatosság, előrelátás, tartás...  
És persze tiszteld azért is, (ha úgy gondolod: másért nem is lehet) mert nem tudhatod, meddig tisztelheted...


FOtó: Fortepan/Konok Tanás ID., Fotepan/Schermann Ákos/Shermann Szilárd