Sárospataki diákként egyik legnagyobb színművészünk...

Sajószentpéteren született 1922. március 18-án, és Budapesten hunyt el 1972. november 4-én. Kétszeres Kossuth-díjas, Érdemes-, és Kiváló művész. A magyar színház- és filmművészet rendkívüli tehetsége. Tudta is magáról, hogy tehetséges már nagyon fiatalon. 


Édesapja Péchy Sándor üveggyári munkás, eredeti foglalkozását nézve fémesztergályos, édesanyja pedig Szalay Margit - szintén a Sajószentpéteren dolgozó Szalay Margit volt.  Felvidékről, Eperjesről menekült magyar nemesek voltak. 
Később nevét saját maga változtatta meg simán Pécsire. Egyrészt ezzel akart távolságot tartani apai ősével, Emerich Péchy-vel, aki annak idején a Habsburgok oldalán harcolt a szabadságharcban, és helyi rendeletei is az uralkodócsaládnak kedvezett. 
Gyermekkorában sok községben megfordultak, de az elemi iskolát egy helységben, Ormosbányán végezte. Tanítója, Kovács József már ekkor észrevette tehetségét.  Már ekkor úgy érezte, neki színpadon a helye. Ezzel viszont sem szülei, sem nagyanyja nem értett egyet, kapott is tőle egy pofont - bízva abban, hogy majd az észhez téríti. 
Ekkor a gyermek Pécsi Sándor először öngyilkosságot fontolgatott, majd inkább úgy dönt, hogy megmutatja, nagy ember lesz belőle, és akkor majd a szégyellheti az, aki bántotta. 
Sárospatakon tanul tovább a református gimnáziumban. Jó tanuló, de esténként sokszor kiszökik a kollégiumból mozifilmet nézni. Ilyenkor a helyi borbély ragaszt neki álbajuszt és álszakállt, hogy ne ismerjék fel tanára. 



Fellép az iskola színjátszó körében is.  És bár nagyon vonzza a színház, és a papi pályán is gondolkodik, végül beiratkozik a jogi karra. Két félév után aztán otthagyja, nem az ő világa, és ideiglenesen segédjegyzősködik. 
Aztán bekerül a filmgyárba segédgyakornoknak, igaz, fizetés nélkül. Itt javasolják neki, hogy jelentkezzen a főiskola rendező szakára. 
Ő viszont úgy gondolja, hogyha jelentkezik, akkor inkább a színész pálya való neki.  
Ekkor még kétéves a képzés, 1944-ben diplomázik. Vizsgaelőadásán ezt a kritikát kapja:
"A kopaszodó, zömök fiatalember minden gesztusa hiteles volt" - és jelzi: a fiatal színész saját magát adja... Ennél nem kell nagyobb dicséret egy kezdőnek...
Sátoraljaújhelyen játszik, majd behívják katonának.  Mikor átjutnak Németországba megszökik, katonaszökevényként bujkálták végig a hátralévő egy hónapot Csehországban. 
Visszatérte után Miskolcra szerződik, majd édesanyjával felutazik Pestre, és időpont egyeztetés nélkül megjelenik a Művész Színházban Várkonyi Zoltán előtt, és meghallgatást kér. Ő megpróbálja lerázni, de Pécsi Sándor nem enged, végül Várkonyi megadja magát, és meghallgatja. Már vissza sem kell utaznia Miskolcra. Utána a Madách Színház következik. 
Már fiatal korától kezdve rendszeresen forgatott. Olyan darabokban játszott, mint a Liliomfi, amely már legenda, vagy a Talpalatnyi föld, Szent Péter esernyője, Fekete város...
Színpadon tevékeny részese volt a legendás, Pillantás a hídról, A vágy villamosa, Koldusopara, Hamlet, Romulus, Kaukázusi krétakör, Sirály, Tanner John házassága, Ármány és szerelem előadásának.  Hatalmas alakításai voltak.  Hatalmas színész volt, nagy régiséggyűjtő, és... imádta a nőket... 
Következő szerepének otthoni gyakorlása közben halt meg szívrohamban.


Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán, sajoszentpeter.tirek.hu, 24.hu
Forrás: Wikipédia, Pécsi Sándor, a politikai rendszerekre fittyet hányó színész. Origó, Sztankay Ádám