Régi praktikák Nagyi konyhájából

Vannak olyan praktikák, amik máig megállják a helyüket, és vannak olyanok, amik már idejét múltak. Ilyen például az a módszer, ahogy a padlóra ömlött zsírt felszedhetjük. Akkor úgy tartották, hogy a legjobb módszer, ha vizet öntünk rá. A zsír megdermed, és felkaparható. Ez igaz is, csakhogy attól még a nyoma ott marad, a konyha balesetveszélyessé válik. 
Manapság már zsírt csak ritkán használunk, s ha mégis baleset történik vele -   olyan tisztítószerek állnak rendelkezésre, amikkel könnyedén megszabadulhatunk a szennyeződéstől, nyoma sem marad.

 Jó pár okosság viszont még a mai napig megszívlelendő, egyszerűsíti, könnyíti munkálkodásunkat.
- Élénkebb lesz a tojás sárgája, ha egy csipetnyi sót adagolunk hozzá. 
- Ha omlettet, vagy palacsintatésztát készítünk - de valójában minden zsiradékban készült ételféleségre igaz - adjunk hozzá egy parányi rumot. Így a tészta nem szívja magába a zsírt, vagy olajat. 
- Porhanyósabb lesz az omlós tészta, ha a vajat úgy adagoljuk, hogy az egész mennyiségének csak kétharmad része legyen vaj, a többi pedig zsír. 
- Ha sikerül nagyon csípős hagymát vásárolnunk, akkor tegyük pár percre hideg vízbe a már megtisztított, de még fel nem darabolt hagymát. 
- Ha fröcsköl a zsiradék, akkor rakjunk bele egy csipet sót. 
- Ritkán forralunk már tejet, de ha igen, akkor a tejes lábast előtte öblítsük ki vízzel, így nem fog az alja letapadni.
- Régen a tejet úgy tették tartósabbá, hogy csipetnyi szódabikarbónával forralták fel. 
- A fűszereket sötét helyen tároljuk, nem jó számukra a napfény, és az átlátszó üveg. 
- Ha szárazárut (füstölt kolbászt, szalámit) vagy sajtot tartunk hidegen, akkor fogyasztás előtt legalább félórával vegyük ki szobahőmérsékletre, mert sokkal ízletesebb lesz. Hidegen nem érződnek úgy az ízek.