Régen nélküle férfi nem lépett ki a házból

E nélkül egy férfi ki nem tette a lábát a házból, sokszor az udvaron is hordták. De ha másképp nem, akkor ünnepi viseletként mindenkinek lapult egy-kettő a szekrényben, szépen becsomagolva,  nehogy valami baja essék.
A legtöbb embernek viszont mindennapos fejfedője volt. 
A kalap alapvetően nemezből készült, és régen csak és kizárólag férfifejfedő volt.  Kalaposmesterek készítették, sokféle formája volt, ezt a tető és karima méretének, formájának változtatásával érték el. 

Férfi régen fedetlen fővel ritkán fordult meg az utcán, hozzátartozott a jólöltözöttséghez. De nem az urak körében, ők viszonylag rövid ideig hódoltak ennek a viseletnek, legalábbis hagyományos formájában. 
A kalap színének természetesen harmonizálni kellett a viselt ruházattal. Itt is érvényes volt, hogy világosabb színt fiatalabb emberek, sötétet pedig idősebbek hordtak a mindennapokban. Ünnepi alkalmakkor viszont egyöntetűen sötét szín dukált. 
Később a nők is elkezdtek kalapot hordani, és náluk is a jólöltözöttség tartozéka lett, de nem lett olyan kultusza, mint a férfiaknál, ahol a zsinórozás, szalagozás, a karima mérete, állása, a tető állása sok minden elárul tulajdonosáról. 
Darutollas kalapot például csak legények hordtak. 
Széles karimájú, gömbölyű tetejű kalapot a pásztorok szerették, ez volt a pörge állású kalap. 
A keskeny karimájú kalap az idősebb generáció viselete volt. 
Másfajtát viseltek az iparosok és a parasztok is.  A tetejét hosszában ütötték be, karimája keskeny volt, és a homlokra hajlították. Az iparosok kalapjának szalagja hátul volt kötve, a parasztoké pedig baloldalt.  Színűk lehetett fekete, zöld, barna, drapp, és szalagjuk természetesen ezzel harmonizált. 

Fotó: Fortepan/Lencse Zoltán