Nyolcvanezer magyart mentett meg a háború alatt, és szinte senki sem ismeri...

Az ő élete mutatja meg igazán, mennyit változtat egy vészhelyzet az ember egyéniségén. A hősök nem születnek, hanem azzá lesznek...
Megvallom, fogalmam sem volt róla, hogy létezett, ez van, sajnos sok hiányosságom van. 
Igazándiból annak próbáltam utánanézni, hogy a sok szörnyűség mellett, és után - hogy tudták nagyanyáink túlélni a negyvenes éveket. Legelőször is - konkrétan a háborút.. 
És közben véletlen akadtam egy nagyon izgalmas történetre...
Nem kifejezetten magára a harcokra gondolok, - bár persze arra is - hanem lélekben hogy tudták túltenni magukat emberek azon, ami történt. Hogy minden rommá lett, meg a rengeteg halott, aztán az éhezés, és a nincs semmim... érzés...
Itt azért nagy eséllyel kellett hozzá egy jó adag humor. Megtalálni mindenben a jót, felfogni azt, hogy "Túléltük", és hogy dolog van, tenni kell, hogyha jobbat akarunk...!



Találtam a Fortepanon egy fotót, és annak a párját, amit a brit nagykövetség udvarában készítettek közvetlenül az ostrom után. És persze ott voltak a többi képek is. Látható hol vészelték át az emberek a harcokat. 
Persze mondhatjuk: Nekik könnyű volt, hisz mégis csak el voltak látva minden jóval... Ételben biztos nem volt úgy hiányuk, mint a város lakóinak.  De azért az élet élet... 
Ezeknek a fotóknak van más vonatkozása is, méghozzá sokkal-sokkal érdekesebb. 
Itt tevékenykedett egy bizonyos Carl Lutz appenzelli diplomata, aki a második világháború idején több tízezer zsidót, embert mentett meg a biztos haláltól. Egy egyszerű, félénk,  a világgal nem igazán törődő emberről van szó, akinek a háború előtt, és annak első szakaszában inkább saját jóléte volt fontos. A méretre szabott öltönyök, a vendéglők, a luxusautó, a sofőr... Aztán valahogy elsodorják az események, és mind bátrabbá válik....
1942-ben svájci alkonzulként érkezik Pestre, és látszatra, s a valóságban is luxuskörülmények között él. Irodái az amerikai nagykövetségen vannak, privát lakosztálya viszont a brit nagykövetségen található. 1944. március 19-én bejönnek a németek, 750 ezer magyar zsidó deportálása a cél.  Lutz személyesen tárgyal Eichmannal, aki a deportálás szervezése miatt érkezik Budapestre. Lutz beadja Eichmannak, hogy 8000 zsidót Palesztínába emigrálna. Erre a német kineveti, Mózesnek nevezi, de érdekes módon végül megkapja az engedélyt Berlinből.  Svájci védleveleket állít ki, ezzel az irat tulajdonosát oltalom alá helyezi. És bár ez nem egy igazán hiteles papír, hisz Svájctól semmiféle felhatalmazást nem kap rá, de mégis papír, hivatalos iratnak látszik.  Ennek az "iratnak" a híre hirtelen elterjed a városban,  mind többen igényelnék. Összesen 8000 ilyen útlevelet állíthatott volna ki, ő mindig 1-7999-ig számozza azokat.  Ezt persze a németek észreveszik, ő ezt is megmagyarázza. Azt közli velük, hogy  az alku idején nem egyénekre gondolt, hanem családokra. Az pedig nyilván több embert jelent. Egy idő után már annyi az igénylő, hogy kész irodát kell fenntartani számukra. És a nácik a háború végéig lényegében tiszteletben tartják a papírokat...

Egy idő után azonban mind nagyobb szálka lett a németek szemében, ráadásul a papírokat már hamisították is. Eichmann hívatta -  Személyesen kellett kiválasztania a "valódiakat" , tudva, hogy ezzel a hamisítványok tulajdonosait a biztos halálba küldi. Egész életében kínozta ez a tudat....
A berni főnökség tudott az egészről, de hallgatólagosan szemet hunytak a mentő akció felett.  A háború után megmenekült 200 ezer zsidónak nagyjából harmada lehetett az, akit Lutz "útlevele" mentett meg .  Egy félős, minden, csak nem bátor, a jó világot kedvelő diplomata mentette meg őket, akit a körülmények keményítettek meg. 
Lutz az ostrom idejét a brit nagykövetség pincéjében tölti, hisz ebben a házban lakott már évek óta.  A feleségén kívül még nagyjából 30 ember tartózkodott a Légó-pincében. Köztük voltak alkalmazottaik, és a szomszédok, akiknek házát már szétbombázták.  Rengeteg találat érte a házat, és szinte teljesen  kiégett, de a pincében az emberek épségben maradtak. Lutz is. A felső képen ő látható a légópince kijáratánál.  Egy ember, akit a körülmények és a helyzet tett EMBERRÉ...


Fotó: Fortepan/ADOMÁNYOZÓ:ARCHIV FÜR ZEITGESCHICHTE ETH ZÜRICH / AGNES HIRSCHI/CARL LUTZ FELVÉTELE KÉPSZÁM: 105787 TALÁLAT: 111 / 729
1945. Magyarország,Budapest I.,budai Vár a Táncsics Mihály (Verbőczy) utca 1., a korábbi brit követség légó pincéjének lejáratában Carl Lutz svájci diplomata.