Mivel szórakoztunk a suliban órák alatt?

Jó, persze voltak olyanok, akik minden órán feszülten figyeltek, vagy legalábbis eljátszották a tanárnak, vagy egyszerűen nem mertek mással foglalkozni.

De mindenki iskolai életében előfordult annak idején, hogy egy tanár, vagy egy anyag nem igazán tudta lekötni a figyelmét, vagy lyukas óra révén azt csinálhatott, amit akart - bizonyos kereteken belül.
Ha valaki unatkozott, akkor nagy eséllyel próbálkozott azzal, hogy mások se tegyék, egy kicsit megbolygatta az állóvizet még a lebukás veszélye mellett is.
Meg lehetett ezt tenni papírgalacsin dobálással, vagy rotringból kifújásával. Ez nagy szakértelmet kívánt, hisz a galacsinok csak kicsik lehettek, és lehetőleg szép formásak, gömbölyűek... Másképp elakadtak volna a fúvócsőben.
Volt olyan is, amikor egyik-másik notórius rendzavaró már otthon készült a későbbi rendbontásra, ők rizzsel érkeztek a suliban, hogy óra közben észrevétlenül a lányok haja közé fújják a szemeket. 
Míg a galacsinokat elviselték a lányok, a rizsért valahogy nem rajongtak, és előbb-utóbb nagy eséllyel botrány is lett belőle, minimum szaktanárival.
Lehetett levelet küldözgetni, lehetőleg a legtávolabbi ismerősödnek. Közben a fél osztálynak együtt kellett működnie, másképp simán elakadt volna a küldemény.
Ha a tanár meglátta, akkor a levelet vagy elolvasta, vagy elolvasás után még fel is olvashatta - pusztán azért, hogy másoknak ne legyen kedve ilyesmivel szórakozni.

Ha csak simán unatkoztál, és épp kedved sem volt másra, akkor a legjobb módszer az agy pihentetésére az ablakon való kibámulás volt. Ezzel is az volt a baj, hogy előbb-utóbb a tanár észrevette, és biztos, hogy nem hagyta szó nélkül...
Ha a padtársad jó fej volt, mondjuk épp haver - és nem a tanár ültetett egymás mellé benneteket csak és kizárólag azért, hogy ti biztos nem beszélgettek egymással, annyira nem bírjátok egymás buráját - akkor akár játszottatok is egy jó kis amőbát (mai nevét ötödölő), vagy ment a malmozás a pad alatt, státusz szimbólumként pedig akár mágneses sakkal is lezavarhattatok egy-egy meccset. 
Persze volt esély, hogy a tanár elkobozza, és majd csak év végén kapod vissza, de ennyit megért a móka... 
Ha nem állt semmi rendelkezésedre, viszont az unalom az megvolt, akkor ott volt utolsó mentsvárként a beszélgetés is padszomszédoddal. Vagy egy kis szemétrugdalás a pad alatt, esetleg az előtted ülőnek a haját is húzogathattad. Csak annyira, hogy bosszantsa, de a tanár még véletlenül se láthassa. 
Voltak lehetőségek bőven, mindenkinek meg volt a saját taktikája, technikája... És nyilván tudnánk mindannyian regélni róla...

Fotó: Fortepan/Bauer Sándor