Mit csinálhat ez a férfi?



Manapság is használják ezt a módszert, de már nem annyira a termés növelésére, mint a fajtanemesítésre.
Pótbeporzásnak nevezzük. 
Ez a módszer hazánkban az ötvenes években terjedt el, a Szovjetunió mezőgazdászaitól lestük el ezt a tudományt, és alkalmaztuk a jobb termés érdekében, és persze mindezt azért, hogy szocialista társadalmunk, gazdaságunk  töretlen fejlődését ezzel is biztosítsuk...
Pótbeporzáskor az addig terméketlen csövekre, virágra, kalászokra virágport juttatnak.
A kukorica akkor alkalmas erre a "beavatkozásra, amikor a csövek bajsza eléri már a 15 centiméretet /az ötvenes években még más fajták voltak/. Ekkor lehet a címerből begyűjtött virágporral közvetlen közelről beporozni a bajuszokat. Hisz minden egyes bajusz szál egy szem magot jelent. Minél több termékenyül meg közülük, annál tömöttebb lesz a kukoricacső.
Ugyanezt a módszer alkalmazták a paprikánál is. Ilyenkor a gondos gazda végigjár a növények között, és a tömegesen  virágzó egyedeket kézzel megmozgatja, picit rázogatja, ezáltal a virágok beporzódnak.. Alkalmazható ez a paradicsomban, és más olyan növényeknél, ahol egyszerre sok virág nyílik a növényen.
Régen a rozstermesztésben is alkalmazták - természetesen ezt is szovjet agráremberektől lesték el, mégpedig úgy, hogy két ló haladt a táblában,, köztük kalászmagasságban egy kötél volt kifeszítve, és a kötél előrehaladása által a kalászok közel kerültek egymáshoz, a virágpor jobban átterjedhetett egyikről a másikra. 
A korabeli híradások szerin hektáronként akár 1 egész mázsával is növelni lehetett így a termelékenységet.

Fotó: Omnia