Mije volt legombolható egy iskolaköpenynek?

Régen, a hatvanas-hetvenes években a legtöbb iskolában kötelező volt az iskolaköpeny. Hétfőtől-szombatig, mert hogy akkoriban még nem volt szabad szombat.
És persze a legtöbb háztartásban mosógép sem, úgyhogy kénytelenek voltak a praktikumra figyelni. 


Nem volt idő naponta, kétnaponta mosni a köpenyt, de arra sem volt pénze a legtöbb családnak, hogy  egy váltásnál több legyen, vagyis egy gyereknek egy évre általában két köpeny jutott. 
De nem volt ritka, hogy egyet használt egész évben. 
Ha valakinek netán három is volt belőle, az már menőnek számított.
Így aztán fontos volt, hogy télen-nyáron használható legyen, ezért aztán kitalálták a legombolható ujjú köpenyeket. Nyáron rövid, télen hosszú újjal hordhattad.
Ám volt még egy lényeges dolog, amit cserélni lehetett rajta.
Mint tudjuk, minden ruhadarabnak a nyaka koszosodik a legjobban, függetlenül attól, ki milyen gyakran mosakodik. A köpenynek pedig eleinte fehér gallérja volt, és koszolódott, koszolódott, koszolódott.
Ezért aztán ez is cserélhető volt.  Ha volt egy gyereknek 6 darab, akkor akár minden nap tisztát rakhatott fel. 
Ráadásul kiváló lehetőség volt arra, hogy kissé egyedivé varázsolják az egyen köpenyt. 
Egy érdekes hímzés egyenesen feldobta, különlegesebbé varázsolta, kitűnhettél kicsit a többiek közül...
Fotó: Fortepan/MHSZ