Miért szárították bent a szobában a szőtteseket?


Nem szárították a ruhát, a szőttest, hanem lényegében díszítettek vele. Ez főleg Erdélyben elterjedt szokás, de használatos volt a Duna-Tisza-közén, és itt-ott Dunántúlon is. 
Mivel erre a célra a szobában vagy az ágy, vagy asztal felett, esetleg a kemence, vagy kályha közelében egy rúd, és erre rakták az értékesebbnek tartott szőtteseket feldíszítve, ünnepivé varázsolva ezzel a házat - rúdravalónak nevezték el. 
Szegényebb helyeken rövidebb volt a rúd, és kevesebb textíliát rakták rá, a módosabb házaknál hosszában, és széltében is végig volt rakva.  Ezeken a rudakon inkább kendők lógtak, de volt olyan, hogy rúd méretű szőttest szőttek direkt erre a célra. 
Azok a most törülközőkendőnek tartott használati tárgyak, melyek a jelenlegi helytörténeti gyűjteményeket ékesítik is rúdravalónak készültek, a legritkább esetben igazi használati tárgyként.  
Régen nem csak a falvakban volt szokás, hanem még nagyobb városokban is előfordult, mint akár Debrecenben is, hogy a díszesebb szőtteseket ünnepre végigakasztgatták a szobában. Sok helyütt meg volt szabva, hogy mennyit rakhattak ki díszként, máshol  viszont annyit, amennyi tehetségükből adódott.
Voltak a kendők, amik direkt erre a célra készültek, de Erdélyben, Székelyföldön lepleket is készítette, legtöbbször hosszanti csíkozású, és igazából más haszna nem is volt, hisz akár 10 méter hosszú is lehetett, és 40-80 cm széles volt.  De arrafele nem csak leplet, vagy kendőt rakhattak rá, hanem terítőt, lepedőt, párnahajat, vőfélykendőt, és mindent, ami díszes volt. 
A lényeg az volt, hogy díszítsen, és jelezze a ház módosságát.


Fotó: mek.hu