Honnan tudta Papa, hogy hány óra van?

Egyszerű ugye, megnézte az óráját... Avagy megnézte volna, ha annak idején mindenkinél lett volna karóra. 
Csakhogy nem volt olcsó mulatság, ráadásul elég sérülékenyek is voltak, nekiütődött valaminek, és már vége is volt. Ilyen kidobós pénzük nem igazán volt a régieknek, egyszerűbb volt, ha a házban volt egy ébresztős óra, ami vagy működött, vagy sem, de azon kívül mindenki a szemére, és a fülére hagyatkozott.
Nappal, és ha legalább a felhők mögül kibukkant időnként a nap, akkor egy pillanat alatt meg tudta mondani bárki az égre tekintve szinte percre pontosan mennyi az idő. 
Ennek egyetlen oka volt, hogy napközben így figyelték az idő múlását, tehát gyakorlatuk volt benne. 
Néhány napos gyakorlással bárki eljuthat arra a szintre, hogy legalább félórás eltéréssel megmondja épp hány óra lehet. Ők meg nem néhány napot gyakoroltak, hanem egész életükben. Még akkor is, amikor már volt karóra, inkább a nap állására adtak, hisz az nem tévedhet. Az órával viszont baj is lehet... 
És ott volt az éjszaka, erre is volt egy teória. Mégpedig a kakaskukorékolás. Addig rendben van, hogy volt óra a háznál jó esetben, de villany, hogy állandóan nézegessék nem. 
Viszont majd minden udvaron volt kakas, ha nem, akkor a szomszédnak biztos, ő is megtette az időjóslásnak tökéletesen.
A kakaskukorékolásból pontosan meg tudták mondani, nagyjából hány óra van. Amúgy is a parasztember legtöbbször minden neszre felébredt, őrizte a házat, a földet, az állatokat...
Úgyhogy, mikor a kakas 4-5 órát jelzett, akkor az egész háznépnek ébresztő volt. 
Nem véletlen: Kakassal keltek, tyúkokkal feküdtek...