Hogy nem sültek meg ilyen kánikulákban a nagyiék?


Egyrészt nem voltak ilyen hosszan tartó kánikulák. Voltak melegek, volt negyven fok is nyáron, sőt még több is, csak nem hetekig. Volt télen is nagy hideg, az is napokig. Hetekig tartó extrém időjárás nem igazán volt. 
Viszont a régi építkezési mód tökéletes volt arra, hogy a kinti idő fonákságai ellen védekezzenek.
Régen nem volt szükség szigetelő anyagra, mert a ház vastag falaival, vakolatával saját magát szigetelte. 
Tájolását a háznak eleve úgy oldották meg, hogy egyik oldala Északra nézzen. Ez lehet, hogy hideg, de a másik oldala déli lett. A kamra így mehetett a hideg oldalra, a többi helyiség ablaka pedig délre nézett. 

40-50 centi vastag falai télen nem engedték át a nagy hideget, nyáron pedig kint tartották a meleget.
Volt külső, volt belső ajtó a bejáratnál, közte egy akkora hely, hogy a legnagyobb hidegben akár a kutyát is be lehetett tenni, hogy éjszaka ne fázzon. 
A két ablak között pedig télen is ottmaradhattak a virágok, mert semmi bajuk nem lett, és volt elég hely növekedésükre is. 
Így építkeztek régen kőből, vályogból, téglából is. 
Nyáron az ablakokat nyugodtan nyitva lehetett hagyni akár éjszakára is,  az ablak előtt álló diófa elhessegette a legyeket. 
A régi épületekben télen-nyáron felfért egy felső a ruha, vagy ing fölé. Ritkán fordult elő, hogy puszta ingujjra vetkőzött volna valaki. A padlón mezítláb csak a legnagyobb melegben lehetett esetleg közlekedni, de akkoriban ez meg sem fordult az emberek fejében, a papucs, később mamusz bentre kötelező volt. 
Manapság már nyilván nem építenek ilyen házakat, erődítménynek tűnne a többi között. Mostani szemmel nézve pocsékolás volt a fűtése, a falvastagság is, pedig lehet, hogyha mindent felszámolnánk, a jelenleg szigetelést,  a nyílászárókat, a hőkondit - nem is lenne olyan extrém a különbség. 

Fotó: /Fortepan/Cholnoky Tamás