Hányszor jártak boltba régen?


Több dologtól függött.
A legfontosabb, hogy hol éltek. Falun, tanyán, városon.
Aki városon élt, annak könnyebb volt a helyzete, legtöbb pár utcasaroknyira biztos volt egy élelmiszerbolt, és lényegében bármit meg tudott venni a közelben. Így aztán könnyebben be is tévedt, nem kellett előre tervezni, kivétel a vasárnap, amikor semmi sem volt nyitva, egyedül a piac. Oda meg egy falusi inkább árulni járt, mintsem vásárolni.
A falusi, tanyasi ember amit csak lehetett mindent megtermelt maga körül. Húst, tejet, tejterméket, zöldséget, gyümölcsöt nem kellett vennie. 


Olyanra költött, mint cukor, ha gabonát nem termelt, akkor liszt, néha egy kis élesztő, és ez-az, ami egy házhoz, mosáshoz kell néha, meg a ruhanemű. Azok a dolgok, amik egy tisztességes szatócs boltban, vegyes boltban kapható volt.
A tanyasiaknak biztos nem kellett kenyeret venniük, megsütötték a saját kemencében. Falun, városon ha nem is volt kemence a háznál, akkor is volt régen a péknél bérsütés, odavitték kisütni az asztalra valót, csak bedagasztani kellett. 
Úgyhogy a boltba járás - főleg faluhelyen és tanyán - igencsak ritka "szórakozás" volt. Akkor mentek, amikor muszáj volt, több hetente, havonta. Ilyenkor megvettek mindent, ami közben fogyóban volt, vagy esetleg majd kellhet. Jó előre vásároltak, tudták, mikor mi kell majd.
Ez persze takarékossági szempontból is jó módszer volt, hisz tudjuk ezt mi is, mai emberkék, hogy minél többször térünk be egy boltba, annál többször költünk fölösleges dologra is.
Nem véletlenül írták fel jóelőre mit kell venni a boltban, hisz akkor csak azt kéri az ember, és nincs fölösleges nézelődés, bámészkodás, és vásárlás. 
Csak akkor, és arra költöttek amikor és amire szükség volt.
Fotó: Fortepan/ErkyNagyTibor