Fiatal színészként az Egri csillagok, Egy magyar nábob rendezője...



Budapesten született 1912. május 13-án, és 1979. április 10-én hunyt el. Kétszeres Kossuth-díjas, Érdemes- és Kiváló művész volt, színész, filmszínész, filmrendező, a Vígszínház legendás színházigazgatója. 
Édesapja Várkonyi Titusz Ivó Albert volt, édesanyja pedig Grosz Julianna. Apja újságíróként dolgozott, édesanyja szabónő. Érdekesség, hogy egyik húga Apor Noémi, születési nevén Várkonyi Noémi, aki később Fábri Zoltán másik nagy rendezőnk felesége lett, így sógorok voltak. 

Várkonyi Zoltán már gyermekkorában kitűnt a többi gyerek közül nyilvánvaló színészi képességeivel. Ez el is döntötte életét, jelentkezett a Főiskolára, ahová felvételt is nyert.  Gáti Józseffel és Pogány Margittal járt egy osztályba, 1934-ben végzett.  Már ekkoriban játszott kisebb szerepeket filmekben, mint a Meseautóban is, ahol az autóüzlet eladóját alakította.  
A háború alatt Budapesten maradt, és a Carl Lutz - féle svájci menlevelet szerezve menekült meg. Ő az a svájci alkonzul, akinek 70-80 EZER magyar zsidó köszönheti életét, mert a németekkel kialkudott 8 ezer menlevél helyett ő egy csellel ennek nagyjából a tízszeresét adta ki....  Tehát Várkonyi Zoltán is általa maradt meg nekünk. 
Második feleségével, Szemere Verával
1949-től tanított a Színművészeti Főiskolán, aztán  1972-től egészen haláláig rektora is volt. Nagyon jó szeme volt a tehetségekhez, olyan színészek kerültek ki " keze közül", mint Csíkos Gábor, ifj. Latabár Kálmán, Kézdí György, Sinkó László,  Dőry Virág, Huszti Péter, Iglódi István, Káldi Nóra, Konrád Antal, Kovács István, Kráitz Lajos, Tahi Tóth László, Ujréti László, Voith Ági,  Blaskó Péter, Bodnár Erika, Bus Kati, Detre Annamária, Kern András, Lencz György, Papp Jáos, Piros Ildikó, Sunyovszkí Szilvia, Tóth Titusz, Verebes István,  Felföldi László, Ferenczi Krisztina, Sörös Ssándor, Szakácsi Sándor, Szerencsi Éva, Szurdi Miklós, Hernádi Judit, Józsa Imre, Tomanek Gábor...
Tehetségét osztogatta, kifejezett örömét lelte abban, ha tudását átadhatja. Olyan színészek tanultak tőle, mint Pécsi Sándor, Rozsos István, Sennyei Vera, Somogyvári Rudolf, Békés Rita, vagy a színészkirály, Latinovits Zoltán. És köztudott, hogy a véletlen folytán  a kispesti Gödör étteremben ő fedezte fel Bárdy Györgyöt, ő látta meg benne a tehetséget. Dolgozott rendezőként színházában, a filmgyárban, és mellette még a gyermekcipőben járó Televízióban is.  Az első, 1957-es, még élő tévékabarét ő rendezte Horváth Tivadar színművésszel. 
Még színészként színpadon játszott az Antigonéban, A hazugban, Két úr szolgájában, az Antónius és Cleopátrában, Lear királyban, az Ahogy tetszik-ben, A makrancos hölgyben, hatalmas  színdarabok nagyon jó szerepeiben mutathatta meg tehetségét.
Igazi karakter volt, nagyon jól hozta a kételkedő, állandóan intrikus, sokszor negatív figurát. Tudta is magáról, saját filmrendezéseiben ezeket a karaktereket majd mindig magára osztotta.
Színházban rendezte a Makrancos hölgyet, a Bűn és bűnhődést, A képzelt beteget, Rómeót, Minden jó, ha jó a vége-t, A revizort...
Filmrendezőként ő dirigálta a Nyugati övezet, A harag napja, Simon Menyhért születése, Különös ismertetőjel, Dandin György.....Fotó Háber, A kőszívű ember fiai, Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán, Egri csillagok, Fekete Gyémántok... 
És volt közben még energiája forgatókönyveket is írni...
Ő nem művészfilmeket, hanem közönségfilmeket rendezett, melyet a közönség valóban szeretett, és mai napig örömmel nézi őket...


Fotó: Fortepan/Fortepan, Színművészetünk.hu, Fortepan/Kotnyek Antal