Ezt a kazlat meg hogy szeletelték fel?

Többféle módja volt annak, hogy a betermelt szénakazlat megkezdjék, és apránként szállítsák az állatoknak. Nem volt könnyű, hisz a jól megrakott kazal nagyon tömött volt, még szinte sűrűbben álltak benne a szálak mint a mai bálákban.
De mint mindenhez ehhez is volt célszerszám.

Volt például a szénavágó, ami állt egy félhold, vagy V-alakú éles pengéből az alján, egy vasnyélből, és egy taposórészből, felül fogantyúval ellátva.  A kazal tetejéről kellett kezdeni a vágást, hisz a taposót lábbal függőlegesen lefelé nyomva vághattak egy-egy szeletet a kazalból.  Ezt az alkalmatosságot nevezik még kazalvágónak, kazalmetszőnek, de szalmametszőnek is.  Hisz régen a szalmát is kazlakban tárolták.  Ez a fajta vágási módszer inkább az Alföldön volt megszokott.
Más területeken inkább egy régi, használt kaszapengét használtak e célra, és fűrészelve vágták le a szeletet a kazalból. 
Nem feltétlenül vágták a kazlat, egyes helyeken vonyigóval szedtek, téptek le belőle egy-egy darabot. Ez egy hosszú nyelű horog volt. Hívták kampónak, kambónak, gamónak, szénahúzónak, kazalhúzónak is.  Ahol sok volt a fa, ott inkább egyetlen kampós fát használtak erre a célra, a fában szegényebb vidékeken pedig vasból készítették a horgas végét, és azt egy fanyélre erősítették. 

Fotó: Pinterest, Fotóbutik