Amikor a fél ország seftelt, vagy sefteltet vett...

A rendszerváltás környéke a változásokon kívül a feketézésről szólt.
Ennek persze több oka volt. Egyrészt könnyebben utaztunk, és ha már utaztunk, akkor miért ne csináljunk belőle egy kis hasznot is, másrészt meg az árak elszabadultak, meg kellett nézni, hogy mire mennyit költünk, így vagy saját magunk szereztük be valamelyik környező országban olcsóbban a cuccot, vagy pedig ottani árustól vettük meg.
Ha saját magunk, akkor az volt a legésszerűbb, ha dupla hasznot csinálunk. Itthon megvenni olyasmit, ami kint hiánycikk, vagy sokkal drágább mint nálunk, kint eladni aztán olcsón megvenni azt, ami nálunk drágább, magunknak is behozni amit kell, aztán a felesleget meg elpasszolni. 
Főleg a határmentiek álltak rá erre a kereskedelemre, és minden nagyobb városban virágzott ekkoriban a KGST-, más néven: lengyel piac.
A közeli környező országokból árusok  jártak házról-hátra, ők jó haszonnal árultak, mi olcsón vásároltunk. 
Akik kocsival hozták a cuccot, az eladatlan árut megpróbálták házaknál elhelyezni. Ez is jó üzlet volt, mert csurrant-csöppent a betárolt áruból ez-az.
A legjobb üzlet abban az időben a gázolaj és a cigi volt. Na és persze az alkohol. De hoztak mindent, ami elképzelhető.
Ágyneműt, konyharuhát, viaszos vásznat, faliórát, karórát, cigit, kávét, pálinkát, varrógép alkatrészeket, egyéb alkatrészeket, édességet, mosóport, és mindent, ami belefért.
Idővel persze kicsit tisztultak a dolgok. Voltak olyan cuccok, aminek piaca leáldozott, mert rossz minőség volt. Példa rá a mosószer, ami nem csak  a színekre volt rossz hatással, de a ruha is megnyúlt, csúnya lett. 
Az édesség, cukorka, csokoládé viszont nagy sztár maradt, mert finom volt, mai napig üzletelnek vele, és veszik is, mert jóval jobb árban van mint a bolti. A minősége meg semmivel sincs lentebb.
A cigit általában rendelni kellett. Féltek az árusítástól, de csinálták. Debrecenben egyik legnagyobb csencselő terep a régi piac bejárata volt és persze a Zsibi. De veszélyes volt vásárolni. No nem a rendőrök miatt, mert annak valahogy pillanat alatt híre ment, ha láttak belőlük egyet is, hanem a legjobb volt dobozra venni, és azt is óvatosan. Ha kartonra vásároltál csak ismerőstől volt érdemes, mert sokszor csak keménypapírt raktak bele.
A gázolaj üzletet a magyarok csinálták - főleg azok, akik az ukrán határ mellett laktak. Volt, aki naponta háromszor járt át, vitte az üres kannákat, hozta a telit, aztán töltötte a hordóba. Jóval több pénzt lehetett belőle szerezni, mint az akkori fizetés.
Aki pedig rákapott a seftelésre, annak egy része mai napig, vagy legalábbis közeli időkig csinálta, csinálja. 
Mint a dohányárusok. Városok külterületén mai napig sokan (majd minden utcában) kilóra árulnak mindenféle szeméttel tűzdelt vágott dohányt. Titok honnan szerzik, de a szegények veszik. Van abban fűszál, celofán,  mikor mi. De kategóriákkal olcsóbb, mint a bolti. Volt, aki maga termesztette, aztán tésztavágóval apróra szeletelték, úgy árulták. És ha már üzletelnek, és a szegény rétegből élnek, kis fekete boltokat is fenntartottak. Liszt, cukor, olaj, ital akár hitelbe is, persze dupla áron. Időről-időre lebukott valaki, aztán újrakezdte, másképp. 
Manapság már inkább a romániából érkező árusok még azok, akik tartják a szokást, ők cukorral, cukorkolbásszal, szalonnával, keksszel ételízesítőkkel foglalkoznak. Ja, és sajttal. Mert hogy az jobb náluk. Legalábbis az olcsóbb fajta ott még sajt, itt sokszor gumi...


Fotó: Fortepan/Fortepan, HVG