Tudod miért volt régen olcsó a tej, kenyér, és más élelmiszer?


Persze csak az alapvető élelmiszerek. Liszt, cukor, egyik-másik hús, krumpli, és társai?
Nem arra gondolok most, hogy volt a termelő, az leadta termését akár a boltban, ők pedig értékesítették 20 %, minimális árréssel...  Hogy nem gazdagodtak meg közben százan belőle...  Volt egy másik, sokkal fontosabb ok is. Az árakat mesterségesen lent kellett tartani.


Mert másképp nem tudtad volna megfizetni. 
És ha nem tudod megfizetni, akkor rosszul érzed magad. És ha rosszul érzed magad, akkor biztos, hogy okot keresel. És ha okot keresel, akkor előbb-utóbb ráhibázol... 
Úgyhogy voltak olyan árak, amiket ha a fene fenét eszik, akkor is olcsón kellett tartani. És voltak olyan dolgok, amikről hallgatni kellett, hogy már létezik, így nem volt ácsingózás, hogy nekünk még nincs... 
De amúgy az emberek akkoriban teljesen más világban éltek. Átéltek egy gazdasági válságot, ami miatt össze kellett alaposan húzni a nadrágszíjat, aztán jött a háború, akkor sem tobzódtak a javakban, az utána következő időszak pedig majd az éhenhalással volt egyenlő, hisz a harcok alatt sem őszi betakarítás nem volt, és még a tavaszi vetéssel is gondok voltak. Ha nincs az éveken át nyúló propaganda, amivel elhitették, hogy már mennyivel jobb minden, és még hogy jobb, de milyen jó lesz - igencsak sok embernek elment volna a kedve mindentől... Hisz csak a munka, a munka, a munka, meg az önfeláldozás... Ezt ment akkoriban, látszatja meg az egésznek egyénileg nem sok volt. 
Viszont az biztos, hogy akárhogy, de épülni kezdett az ország.
Úgyhogy ez után már minden mennyei mannának, akarom mondani kész csodának tűnt, hogy egyáltalán van, és időnként kapható. 
Az ember, ha hosszú ideig kínlódik, éhezik - akkor a kicsit is megbecsüli. 
Könnyű azt mondani, hogy még a normális élelmiszerellátást sem tudták biztosítani. De ha belegondolunk, hogy milyen szakadékból kellett kihozni az országot, akkor talán érthetőbbé válik minden. Minden romban állt, nem voltak hidak, nem volt vasút, alig volt gyár, ellátás semmi. És nem voltak tartalékok sem. 
Ma hány évnek kellene eltelnie - még véletlenül se forduljon elő ilyen - hasonló helyzetben, hogy valamennyire is élhetővé tudjunk varázsolni mindent? Önerőnkből, semmi külföldi segítséggel...
Nem hiába volt a háború után 20 fillér a tojás, hisz 1000 Ft-os fizetésből nehéz lett volna minden nap összeütni akárcsak 2-3 tojásból is egy több forintos tojásból rántottát.  Vagy a kenyér olcsó ára, akkoriban még 2 Ft volt. Volt egyfajta, de volt... Tej is csak egyfajta volt. Illetve kettő, de a kettő ugyanaz volt. Csak az egyiket kannából árulták, a másikat meg üvegben kérhetted a boltostól. 

És örültél minden kis vásárolt dolognak. Akár az olcsóbban kapott ingnek, vagy zokninak. Hisz a nyári, vagy téli leértékeléskor tömegek álltak sorra. És nem azért, hogy abban az évben meg "divatoljanak" az új "cuccban".... Nem ám...! 
Hanem hogy a jövő nyáron legyen mit felvenniük. Előre gondolkodtak...


Kommentelési lehetőség a Magyar anzix Facebook-oldalon.
Ha szükséged van egy cikkre, mert megjelentetnéd, kérlek szintén oda írj üzenetet! Köszönöm!