Régen ilyenkor nyáron ki sem látszottak a befőzésből




Uborkaszezon volt a nyár... De nem "csak úgy", hanem  a szó szoros értelmében. Tényleg a téli tartósítással foglalkozott mindenki, aki csak megtehette. 
Manapság- ha valakinek nincs kertje, akkor meggondolandó 1200 Ft-os pöszméte, zöldborsó ár mellett. Ami olcsó volt a sárgabarack, ebből most tényleg tele lehetett rakni a kamrát. 
De volt egy gyümölcs, a Nóra-Bóra, egy igénytelen kis szilvaféle, aminek kilóját nem restellték 1250 Ft-ért vesztegetni a debreceni piacon - ami azért is furcsa, mert rengeteg helyen az utcán is terem, közterületen...


A negyvenes-ötvenes években még hűtő sem nagyon volt, nemhogy fagyasztószekrény, úgyhogy a háziasszonyok ilyentájt - más dolog mellett - még a befőttek, savanyúságok tartósításával is foglalkoztak. 

Kezdődött a köszmétével, eperrel, ribizli, meggy, cseresznye, szilva, és persze a zöldségfélék. Sóska, spenót, bab, - és persze az uborka, és csalamádé. És hogy legyen télire egy kis lecsóhoz való is, jött még hozzá egész nyáron a paradicsom. A paprika elrakása akkoriban még gondot okozott, de együtt megfőzve tökéletes párost alkotott az üvegben.

Ilyenkor aztán május közepétől megindult a kertbe, piacra járás, majd minden nap lábujjhegyen közlekedhettünk a konyhában, mert épp elrakás ment. Aztán másnap is, meg utána is. Majd mindig. 
Készült a kovászos uborka, a nyári káposzta, amiből valami csodálatos töltött káposzta kerekedett. 
A ház apraja-nagyja csipkedte a köszméte végeit, és ha már egy kicsit is ügyeskedett, vághatta az oldalát befele, hogy gyorsabban érjen a szörpnek való. 
A gyümölcs szedése, vagy piacon beszerzése, a meggy szárazása, magozása is közös munka volt, ugyanúgy, mint a zöldbab feldarabolása. 
Ilyenkor jó kis beszélgetések kerekedtek, telt az idő, jöttek a dicséretek.
Már gyerekkorodban tudtad, hogy a gyümölccsel nagyon meg kell rakni az üveget, és hogy a lének a gyümölcsöket takarnia kell. Tudtad, hogy a kovácsos uborkát jól bele kell nyomkodni az üvegbe, és hogy szépen álldogáljanak benne, a legjobb az üveget fektetve belerakni őket. Hogy kell bele só, meg jó sok kapor, és még kenyér is a tetejére... És néhány nap múlva izgulva figyelhetted, hogy biztos sikerült-e, közben meg minden nap láttad a változást, ahogy kicsit zavarosodott a leve...


Fotó: Fortepan/fortepan
Fortepan/Lissák Tivadar
Fortepan/Korenchy László

Kommentelési lehetőség a Magyar anzix Facebook-oldalon.
Ha szükséged van egy cikkre, mert megjelentetnéd, kérlek szintén oda írj üzenetet! Köszönöm!