Nagy munkában vannak az emberek, de mit csinálhatnak?

 Ezt az élelmiszert mindenki használja, csak városi emberként úgy gondoljuk sokszor, hogy az valahogy a zacskóban "termett"...
A paprikát szüretelés után szárítani kell, hisz másképp nem lehetne porrá varázsolni őket. 
Ha viszonylag kis mennyiségben termett, akkor akár felfűzhették, vagy necc zsákba töltve felakaszthatták az eresz alá, pajtába, ahol száradhatott még egy ideig. 
De ha sok termett, gazdaságokban - ott ilyen lehetőség nem volt, ezért  mintegy rendet raktak belőle, melyet rendszeresen át kellett forgatni, szellőztetni, lazítani, hogy minden paprikacső átszikkadjék, és érje a jótékony napsütés... 
Ha netán meg közben még eső is esett, akkor még nagyobb munkában voltak, utána kellett szikkasztani, forgatni, forgatni, forgatni.
Hisz ha egyetlenegy nedvesen maradt volna, megpenészedett volna, az összes őrölt paprikát tönkretette volna.
Azzal, hogy a napon szárították nem csak a szárítás miatt volt, hanem ilyenkor még szebb színt kapott a cső, hisz ettől is függ a minőség.
Különféle paprika őrlemények vannak. Vannak csípős, kevésbé csípős, és csemege paprikák. Van olyan, amibe beleőrlik a magot, van olyan amibe nem. 
Mindegyiknek más a színe, más az íze, és a minősége is. 
És mindenkinek van egy kedvenc fajtája otthoni használatra, amit nem adna semmiért...


Fotó: Indafotó