Ha Papának mennie kellett valahová, mit vitt magával biztosan?

 Volt ugye a pipa, a dohány, a zsebkendő, pénz, iratok - és a legfontosabb, ami nélkül biztos nem tette ki a lábát a házból hosszabb útra: az a telitöltött flaska, kulacs, laposüveg... Ki hogy ismeri....
Fontos dolog volt ez, az összes közül a legfontosabb. 
Nem is azért, hogy neki legyen itókája, hanem ha találkozik valakivel, jó ismerőssel, akkor megkínálhassa azt. Villoghasson saját főzésével, megmutathassa, hogy neki van...
Már általában, mielőtt kitette a lábát a házból meghúzta a flaskát, vagy más üvegből  ivott egy kupicával. Régen az emberek ritkán jártak hivatalos ügyet intézni, vagy más okból bemenni a városba, épp ezért nagy nekikészülődéssel járt, és nem ártott egy kis bátorságot is meríteni hozzá. Márpedig a kupica elfogyasztása után mindjárt lazábbnak érezték magukkal.
Útközben, ha jó ismerőssel találkoztak, és hosszabb beszélgetésbe mélyedtek, akkor biztos meghúzatták velük saját flaskájukat, Ez olyan, mintha most azt mondnánk egy ismerősnek: Gyere, meghívlak egy kávéra. A közeledés, elfogadás jele.
A beszélgetőpartner meg nagy eséllyel elővette a sajátját, és jött a visszakínálás. 
Ha valaki még ennyit sem tudott megtenni, azt lenézték, mert élhetetlen ember volt, vagy pedig zsugori, ennyit is sajnált a fajtájától... Az meg még rosszabb....