Az ötvenes-hatvanas években alapvetően hozzátartozott az öltözékhez...



 És hordták szinte minden nap. 
Ekkoriban az asszonyok-lányok szoknyában, ruhában jártak, ritkán viseltek nadrágot. 


Márpedig ez a fehérnemű szoknyához, ruhához dukált. 
De nem csak a felnőttek, hanem a kisgyermekek is alap viselete volt a kombiné.
Régen, amikor még hosszú ruhát hordtak a nők, akkor volt az alsó ing, és az alsó szoknya
 Ahogy rövidültek a szoknyák, az alsóing és az alsószoknya "összenőtt", és "ő" is megrövidült, alkalmazkodva a felső ruhadarabhoz. Kombinálódott egyik a másikkal, innen a név...
Eleinte még rajta hordták a harisnyatartót, amik - enyhe alakformálók is voltak. Haskötőnek is hívták ezt, mivel a pocit leszorította.
 Idővel aztán ennek a ruhadarabnak is leáldozott, mert megérkeztek a harisnyanadrágok, mellyel már lényegesen könnyebbé vált az öltözködés, mint a kapcsos harisnyatartós időben. 
De a kombiné még maradt, mert ekkoriban még pamutból, vagy selyemből készült, kényelmes viselet volt, és mert a nők nagyrészt szoknyát viseltek, valahogy még ottmaradt az alsószoknyák emlékezete. 
Aztán jöttek a nadrágok - már ez is meggyengítette a kombiné állásait, hisz egy nadrág alá már kényelmetlen, hosszú, nem lehet úgy eligazítani,  hogy ne legyen feltűnő viselete. 

De az igazi kegyelemdöfést az adta neki, amikor elkezdték szintetikus anyagokból gyártani, ráadásul kemény, műszálas csipkével. 
Ez volt a vakarózós korszak. Ekkor kezdték el a gyengébb nem tagjai mellőzni...
És ez tart a mai napig. 
Lehet még kapni, de egy átlag nő, átlagos hétköznapjain hagyományos formában már nem viseli...
Fotó: Fortepan/Várkonyi Benedek, Retronom
Kommentelési lehetőség a Magyar anzix Facebook-oldalon.
Ha szükséged van egy cikkre, mert megjelentetnéd, kérlek szintén oda írj üzenetet! Köszönöm!