Amikor a tömény alkoholt üvegszámra vették a gyógyszertárakban...

Nem az otthoni elsősegély dobozba kellett, sem később a kocsiéba, divatba jött a házi likőrkészítés, méghozzá nagyüzemben.
Hiába volt millióféle szeszes ital a boltokban, valahogy nem voltak megelégedve a felhozatallal az emberek, és úgy gondolták, hogy egy meggy, tojás, vagy csokilikőrt sokkal jobb minőségben, és főleg olcsóbban elő tudják állítani, mint amennyiért az üzletben vesztegetik.
Manapság is olvasni ilyen-olyan likőr recepteket, de valahogy vendégségben lényegesen ritkábban fordul elő, hogy az est csúcspontjaként házi készítésű itókát szolgálnak fel...
Jó esetben gyümölcs, vagy valami más alapanyag kellett hozzá, némi víz, alkohol, és persze cukor, meg ha netán még valamiféle fűszerrel is szándékunk volt megbolondítani. Ha pedig nem gyümölcsös volt tervben, akkor ott volt a likőr aroma, amiből akkortájt hatalmas választék volt a boltokban. 
Titkos receptek jártak kézről-kézre, amik persze így már egyáltalán nem voltak titkosak. Szobában-konyhában ért a likőr, és várta a palackozás időpontját. 
Általában nagyobb ünnepek előtt a gazdasszonyok már hetekkel előtte elkészítették, és a lehető legeldugottabb, vagy épp szem előtt lévő helyre rakták, hogy idő előtt nehogy valami torkos borz megdézsmálja a "termést".
Ugyanez volt a helyzet palackozás után. 
Ha volt a családban olyan, aki szerette az édes finomságot, vagy csak egyszerűen a hatását, akkor a gazdasszony nagy gondban lehetett, hogy őrizze meg az itókát addig az ünnepig, amire éppenséggel szánta. 
És egy-egy ilyen ünnep, vendégség végén az egyik legfontosabb dolog a recept leírása, osztogatása volt.... Hogy legközelebb már a kóstoló is ezzel kínálhasson...

Fotó: Fortepan/Fortepan/Friss